Wes Anderson egy nagyon különleges és egyedi rendező, ehhez kétség sem férhet. Van, akinek bejön a stílusa, van, akinek nem igazán, de az biztos, hogy nem lehet közömbösen hozzáállni. A látványvilág, a zene, a kamerakezelés, az első osztályú szereplőgárdája, nagyon furcsa karakterei, ezek mind-mind szerves része az ő filmes világának.
A Grand Budapest Hotel szerintem egy nagyon jó esszenciája ennek a Wes Anderson-i világnak, amely a humorban sem fukarkodik, szerencsére. A történet nagyon jó, dinamikus (hol kicsit lassabb, hol nagyon is felpörög), a karakterek nagyon jók (s főleg az a rengeteg vicces bajusz), rengeteg apró finomság van ebben az egész filmben (ebből csak az egyik az, hogy Bill Murray karakterének neve M. Ivan, amely nekünk magyaroknak külön öröm), egyik jobb jelenet jön a másik után. Szembeszökő a kamerakezelés is, ennyire szimmetrikus filmet nagyon ritkán lehet látni, szinte az összes képe ilyen. Nemcsak a kép fókuszált, hanem a szereplőgárda is: hiába van rengeteg nagy név a filmben (kis túlzással csak az van), mégis végig Gustave-ra és Zeróra tudunk összpontosítani, ez pedig egy rendkívül okos és átgondolt húzás.
Aki még nem látott Wes Anderson filmet, annak kezdésként nagyon jó a Grand Budapest, az író-rendező szinte minden technikai arzenálját bevetette. Az meg már csak hab a tortán, hogy mindezt egy fogyasztható és szórakoztató formában adta át a nézőnek.
Wes Anderson egy nagyon különleges és egyedi rendező, ehhez kétség sem férhet. Van, akinek bejön a stílusa, van, akinek nem igazán, de az biztos, hogy nem lehet közömbösen hozzáállni. A látványvilág, a zene, a kamerakezelés, az első osztályú szereplőgárdája, nagyon furcsa karakterei, ezek mind-mind szerves része az ő filmes világának.
A Grand Budapest Hotel szerintem egy nagyon jó esszenciája ennek a Wes Anderson-i világnak, amely a humorban sem fukarkodik, szerencsére. A történet nagyon jó, dinamikus (hol kicsit lassabb, hol nagyon is felpörög), a karakterek nagyon jók (s főleg az a rengeteg vicces bajusz), rengeteg apró finomság van ebben az egész filmben (ebből csak az egyik az, hogy Bill Murray karakterének neve M. Ivan, amely nekünk magyaroknak külön öröm), egyik jobb jelenet jön a másik után. Szembeszökő a kamerakezelés is, ennyire szimmetrikus filmet nagyon ritkán lehet látni, szinte az összes képe ilyen. Nemcsak a kép fókuszált, hanem a szereplőgárda is: hiába van rengeteg nagy név a filmben (kis túlzással csak az van), mégis végig Gustave-ra és Zeróra tudunk összpontosítani, ez pedig egy rendkívül okos és átgondolt húzás.
Aki még nem látott Wes Anderson filmet, annak kezdésként nagyon jó a Grand Budapest, az író-rendező szinte minden technikai arzenálját bevetette. Az meg már csak hab a tortán, hogy mindezt egy fogyasztható és szórakoztató formában adta át a nézőnek.