A Váratlan utazás és a Smaug pusztasága minden hibája ellenére sodort magával, repített el egy csodálatos világba. Tetszett a némileg könnyedebb hangulat, ami a törpék vidámságának (is) volt köszönhető, s imádtam azt is, hogy Bilbó ezerszer meg egyszer szimpatikusabb fazon, mint a mindig síró, nyápic Frodó. A kalandozás csodálatos volt ismét, még akkor is, ha a CGI-tenger helyett szívesebben néztem volna több épített díszletet és Jackson is csak szolgain másolta saját magát, új megoldások és ötletes rendezés helyett. Valahol mélyen mégis éreztem a törődést és a szeretet a képsorokban, és leginkább ez volt az, ami (néhány felvillanástól eltekintve) teljesen hiányzott a záró felvonásból. Az új-zélandi direktor amit elronthatott, azt nagyjából el is rontotta Az öt sereg csatájában.
A Váratlan utazás és a Smaug pusztasága minden hibája ellenére sodort magával, repített el egy csodálatos világba. Tetszett a némileg könnyedebb hangulat, ami a törpék vidámságának (is) volt köszönhető, s imádtam azt is, hogy Bilbó ezerszer meg egyszer szimpatikusabb fazon, mint a mindig síró, nyápic Frodó. A kalandozás csodálatos volt ismét, még akkor is, ha a CGI-tenger helyett szívesebben néztem volna több épített díszletet és Jackson is csak szolgain másolta saját magát, új megoldások és ötletes rendezés helyett. Valahol mélyen mégis éreztem a törődést és a szeretet a képsorokban, és leginkább ez volt az, ami (néhány felvillanástól eltekintve) teljesen hiányzott a záró felvonásból. Az új-zélandi direktor amit elronthatott, azt nagyjából el is rontotta Az öt sereg csatájában.