Tisztelt Bertó!
Valójába elég körültekintőek voltak, hiszen Imre bácsi és a Barna közel ötszáz gyermekből választottak ki. A kritikát azért nagyon köszönöm. Nem lettem színész. Sose voltam az. Viszont nagy ajándék volt Hédy néni, Zenthe Ferenc (A Tenkes kapitánya) és Rudolf Péter, valamint sok más művész barátsága. Nagy megtiszteltetés volt Kabay Barna, Petényi Katalin és Gyöngyösy Imre bácsi megismerése és barátsága.
Üdvözlettel és tisztelettel, Fehér Gábor
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
Amikor olvastam a film témáját és megláttam a szereplőlistát, csodálkoztam: Zenthe Ferenc és Temessy Hédi egy vidéki idősebb zsidó házaspár szerepében? Aztán megnéztem ezt a remekművet, fejet hajtva a rendezőpáros előtt, mert az említett főszereplők talán életük legcsodálatosabb alakítását nyújtották. Ez az igazi színjátszás, karaktertől függetlenül tökéletes azonosulás a szereppel. Annyira igazságtalannak érzem, hogy a zsűrit befolyásolta az előző év eredménye, no meg Bergman sokkal ismertebb munkássága, hogy a „Fanny és Alexander” nyerte el a díjat, pedig a Jób nagyságrendekkel tartalmasabb, gazdagabb, tragikusabb alkotás, mint a Bergman féle „képeskönyv”. Igaz, jelölt volt a film és maga a jelöltség is sok nézőt eredményezhetett, de az Oscar szobor esetleges megnyerése megtöbbszörözhette volna a nézettségét. A dicséret után két kritikai megjegyzés: a hangmérnök munkája minősíthetetlen! A dialógusok érthetősége minimális, még Zenthe színpadokon és szinkronokban edzett szövegmondását sem mindig lehetett érteni. A Lackó szerepére kiválasztott gyerek állandó sipítozó kiabálása rengeteget rontott a film élvezhetőségén. Erre ügyelni kellett volna, mert az a gyerekhang idegtépő volt.