Hosszú és átlagos

Az alapsztori faék egyszerűségű: tudjuk, ki lőtt, ő nem is vitatja. Csak a vád másképpen látja, mint a szándékosságot tagadó tettes. Pici "12 dühös ember"-hatás is érezhető, bár itt nincsenek esküdtek, a kétség végig jelen van. Amiért nekem kevésbé tetszett, az a környezet, amibe a történetet helyezték. Hiszen maga az iskolai erőszak és annak hátterének megismerése jó alap egy társadalomkritikus thrillerhez, de az elkényeztetett 17-18 évesek és sznob szüleik engem végig irritáltak! Tulajdonképpen 6 epizódban mesélték el - fele ennyi elég lett volna -, hogy egy link fiatal srácnak, akinek mindene megvan, az apja pénzén lopja a napot, tojik a sulira és csak a buli-kábítószer párosban létezik... nos, neki milyen rossz is az élete. Mert bár apu, aki mindent a s*gge alá tesz, számos lehetőséget ad számára, mégsem szereti őt, lúzernek tartja. Képbe kerül egy osztálytársnő, aki a befolyása alá kerül. A srác egyszer csak bekattan, a lányt pedig magával sodorja... Nem sok tanulságot szűrhetünk le az egészből. Egyrészt azért, mert nem lehet azonosulni egyik szereplővel sem, ugyanis mindegyik taszító, ellenszenves és a legtöbbjét a néző pofánb...ná - még az áldozatokat is, kivéve a tanárt. Másrészt pedig hiába olyan problémákkal szembesülünk, ami reálisan érinthet minket vagy a gyerekünket, a környezet ezt deformálja, így nem átérezhető! Az utolsó 2 részt már szenvedve néztem...

Én is nyomasztónak érzem. Viszont számomra nagyon is átérezhető. Az apa eltünteti a fiú anyját 10 éves korában, ez óriási trauma. Ugyanazt a szöveget mondja aztán fiú, hogy \'mások takarítanak el utánunk \', amit az apja mondott neki az anyjáról. Amit tanított neki. Ilyen van. Ez a pszichopata létezik. Nem is egyet láttam már. Aki a gyereke anyját eltünteti, ennél borzalmasabbat nem is tehet a fiával. Ha pedig erre képes, akkor még mire?! Mert akkor nyilván az élete egyéb területein is egy kártékony pusztító. Csak győzni akar. Érzései nincsenek. Ezek az emberek a társadalom tagjai. Az anya elvesztése, hogy a fiú akár azt is gondolhatja, hogy az anyja meghalt, feldolgozhatatlan. Rosszabb, mint ha meghalt volna, óriási trauma, mindenki számára tanulság kell, hogy legyen. Az apa viszonya a fiával, érzelemmentessége, a hidegvér, amivel minden szituációban benne van, a fiú mintha bosszút állna rajta, akár az anyja miatt.
A lány is elhanyagoló családból jön, hiszen a buliból hazaérve az anyja szinte félálomban fogadja, ahhoz is gyenge, hogy egyáltalán reagáljon arra, hol volt a lány, mit csinált, észreveszik-e, hogy drogozni kezdett? Lehet, de vannak szülők, akik nem is akarják észrevenni. Van egy képük az ideális családról, a gyerekük érzéseit ignorálják. Pl. a tengerparton: az ő gyerekük gyakorolja a franciát, beszéljen a pincérrel, hogy villoghassanak vele, hogy többnek érezhessék magukat attól, hogy a lányuk beszél franciául, de a lány érzéseit totálisan ignorálják, hogy a szülők arroganciája neki kínos. A lány, Maja nagyon sokszor mutat érzékenységet, viselkedik normálisan, talán a legtöbbet, és legtöbbször ő, de senki, a saját szülei sem reagálnak erre. Innentől persze, hogy simán együtt van egy fiúval, aki ugyanígy bánik vele, hiszen ezt szokta meg. A fiatalok nem véletlenül válnak olyanná, amit láthatunk. Olyanná teszik őket a szüleik, a környezetük. Mindenki elutasító, szinte kegyetlen vele, mikor simán mutogatják neki a véres képeket, amitől elájul, sokkot kap, de még az időt sem akarják neki megmondani. Mikor összeomlik, senki nem gondol bele, hogy egy gyerek. Hogy szenved. Hogy miért került oda. Senki nem érez vele együtt.
A harmadik család, a \'normálisak\'. Mégis az okos, gondolkodó fiú rendelkezik a kívülről legnehezebbnek tűnő családi háttérrel, azaz ez lenne a legmotiválóbb, eredményesebb? Miért nem sikeres a többi család a gyereknevelésben, mit vétenek? A fiú apja egy pszichopata, hidegvérrel tünteti el az anyát, bosszút áll rajta akármiért is, de ez kegyetlenség a fiával szemeben, akinek legalább keresne segítséget. A fiú viselkedése hozzáállása, érzelemmentessége, kegyetlensége tükörképe, leképeződése az apjáénak, a tragédiára így az apja is determinálva van. A lány szülei semmit nem érzékelnek ebből, a lány kapcsolatai nem is keltenek gyanút bennük. Még egy: a film svéd, a lövöldözés, a vadászat szokás, tradíció, több filmben is megjelenik, hogy vadászat közben lelőnek valakit bosszúból, ennek is oka van. (A vadászat.)
A film borzalmas, 2 és fél részt láttam eddig, gondoltam, hogy a legvégére derül ki minden. Az én véleményem, hogy baromira jól bemutatja a hibákat, amiket a szülők elkövetnek, a hibás családi és szülői működéseket. Akár még tanulni is lehet belőle. A közös ezekben az esetekben a bántalmazásnak is minősíthető elhanyagolás. Ez nyilván frusztrációt okoz a fiatalokban, akik ezt nem tudják feldolgozni. Aki talán a legtöbbet segít, az a tanár. Értékrend szempontból az arisztokrata család hozza a legtöbbet, ők viszont túl merevek, a fiataloknak nem lehet önálló akaratuk, minden úgy kell legyen, ahogyan ők akarják, ez is hibás működés. Egy kamasszal szemben ez pont nem működik. Így céltalan és gyenge embert nevelnek, akinek nincs önálló akarata. Döbbenet, hogy mekkora önpusztításba fognak, mi lehet emögött?! A bulik, amikben akár meg is halhatna valaki, de a szülők mintha egy másik dimenzióban élnének. Mennyi feldolgozatlan trauma, mekkora elhanyagolás kell ehhez? Ami mindegyikben közös, hogy őszinték sem lehetnek. Nem csak Samir hazudik, hanem mindenki, hiszen a szülők félnek odafigyelni a gyerekeikre, hátha megtudnak valamit róluk, ami kellemetlen, kényelmetlen, árt a saját önértékelésüknek. Hazugságban élni viszont nem lehet, ez vezet ehhez a életmódhoz, amit csak folyamatos kábulatban képesek elviselni.
Ezt is láttam már svéd(?) filmben, mikor az unatkozó testvérpár ráengedi a hosszúszőrű szőnyegre a fűnyírót. Az unatkozó fiatalok, akikért a tanár tesz a legtöbbet. Mennyi pusztítást végeznek a szülők, hogy a saját problémáikat sem oldják meg, hanem látszatmegoldásaik vannak, mint a költekezés, erőszak, oda nem figyelés? Őszintének lenni, érzésekkel szembesülni csak az iskolában \"kell\", azaz lehet, ami elviselhetetlen ezek után számukra, nem véletlen, hogy ott történik a tragédia.
Mindez iszonyatosan nyomasztó. Ami a lánnyal történik, kegyetlenség. A rendszer kegyetlen vele szemben. Mennyire fontos a társadalomnak egy fiatal? Vagy az összes? Nekem nem az jut eszembe, hogy gyilkos, meg hogy ezt érdemli, hanem hogy ölelje már át valaki. Nagyon szomorú. Az, hogy a társadalom így bánik a fiataljaival, a családok a gyerekeikkel. A tanár a példa, hogy mire is van szüksége egy gyereknek. A szülők kapjanak a fejükhöz! Remélem, képes leszek végignézni.