Kedves Virág2! A film bevallottan, saját műfaji meghatározása szerint is táncfilm. Ezért minden más csak ürügy a táncjelenetek bemutatásához. Így cselekmény is. És ezért hosszúak a táncjelenetek, mert ezek ábrázolása volt a film fő célja. A néphagyományok bemutatása mellett fontosnak tartom még azoknak a korabeli viszonyoknak a bemutatását, amelyekről a jóval fiatalabb generáció nem sokat tudhat: piros útlevél, kocsisor a határon, a szekuritate működése, a románok magyarokhoz való viszonya. Meg hát a táncházmozgalom felvillantása: akkoriban ez is lázadás volt, tiltakozás a rendszer ellen.
A Magyar menyegző számomra egy közepes filmnek bizonyult, különösen a mostani magyar filmekhez képest. A történet ígéretes volt. Két fiatal, András és Péter Erdélybe utazik egy esküvőre, és közben nemcsak a lakodalom, hanem a helyi közösség és a magyar néptánc kultúrája is életre kel. Alapötletében tehát érdekes volt, és a magyar hagyományokat bemutató részletek kifejezetten szívmelengetőek. Azonban a film túl hosszúra nyújtotta a táncjeleneteket, ami számomra kicsit vontatottá tette a történetet. A poénok és a romantikus szál kevésbé érvényesültek, mert a hangsúly gyakran a táncon volt, így néha úgy éreztem, hogy a film nem halad előre a történet szempontjából. A szereplők szerethetőek voltak, és a hangulat sokszor vidám, de sajnos nem sikerült igazán lekötni, mert az akciók és a konfliktusok nem kaptak elég teret. Összességében a Magyar menyegző szép próbálkozás, és van benne érték a néptánc és zene bemutatásában, de a túl sok táncjelenet miatt számomra kicsit unalmasnak tűnt. Nem rossz film, de nem emelkedik ki a mai magyar mozik közül, inkább egyszer nézhető szórakozás.