Love, Death & Robots - ZIMA KÉK

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy medencetisztító robot öntudatra ébredése egy feltalálónak köszönhetően. Robotunk hiába lett "emberszerű", a "zima kék" állapotot kereste egyfolytában, amit végül is megtalált, és pont ott, ahol senki nem számolt volna vele. Érdekes animáció (nekem annyira nem bejövős ez a fajta technika), és érdekes történet. Ambivalens érzések kavarognak a művésszé avanzsálódott robotban, de valahogy mégsem tudja (önmaga szerint) megalkotni a tökéletes művet. Innováció, eltökéltség és didaktikus szándék. Ám a film végi csavarban minden a helyére kerül. És így szerintem minden tökéletes lesz. Robert Valley filmje megfogta a lényegi mondanivalót, ám engem már kevésbé.

Messze a legjobb és legmélyebb epizód az első két évadban. Többszöri újranézésre is hihetetlen szép, eredeti látványvilággal operál, nem próbál szuper realisztikus 3D lenne vagy rajzolt 2D, valahol a kettő között megtalált magának egy remek stílust, ami tökéletesen illeszkedik ebbe a sztoriba. A kicsit monumentalista, fejszével vágott karakterdesign pedig egyszerre ad rengeteg teret az animációnak, és segít a film záró csavarának eszközölésében. A történet egy művészt követ, aki valami felfoghatatlan nagyság reprezentációját keresi. Vég nélküli kutatása azonban nem eredményez megfoghatót, annak ellenére, hogy az emberek figyelmét felkeltette. A kozmikus horrorból kölcsönzött ötlet végül ott kerül feloldásra, ahol a legkevésbé számítunk rá, és lelki megnyugvás redukciója történik annak esszenciális elemei, de olyannyira, hogy azt az emberi nézőközönség fel sem fogja teljesen. Olyanra mutat rá a film, rövid játékideje alatt, ami egyszerre ijesztő, magasztos és lenyűgöző. Ritka az ilyen sci-fi történet, ami ennyit mesél ilyen kevés elemmel. Kihagyhatatlan.