A medve

Nagy hatású film, igen magas igényességgel elkészített mű, amely jóformán beszippant andalító természetességével. Mindenképpen ajánlott a megtekintésre, gyerekeknek is.

Jean-Jacques Annaud filmje kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy állatokat főszerepbe helyezve, emberi szereplők minimális bevonásával is lehet érdekes, izgalmas és tartalmas filmet készíteni. Bár A medve nem egy mai darab, a benne ábrázold zord való... Többság, a medvebocs érzelmi fejlődésének megjelenítése és az egész film mögött meghúzódó kemény üzenet kifogástalan természetdrámává teszi. Kissé ugyan manipulatív, mert a hím medvék – legalábbis az én ismereteim szerint – a természetben egészen másként viselkednek, de azt hiszem, ezzel a kis trükkel sikerült igazán drámaivá és ütőssé tenni a filmet, ami a végére minimum elgondolkodtatja a nézőt az ember és a természet kapcsolatáról.

Vegyes érzelmekkel értem a film végére. Nem szeretem, ha egy forgatás kedvéért állatokkal szúrnak ki. De utánaolvastam, és kiderült, hogy a film készítésében közreműködött az American Humane Association és a World Wildlife Fund. Előbbi pedig azért is... Több felel, hogy állatok ne sérüljenek meg a gyártás során. Egyvalaki sérült meg komolyabban a felvételek készítése alatt, a rendező, akit a hím medve sebesített meg. Tehát ez egy rendkívül hiteles képekkel ellátott film korrekt háttérrel. Grandiózus látvány, szép, szomorú és megható történet, (aminek minden bizonnyal van is némi valóságalapja,) remek színészek és valami lehengerlően gyönyörű helyszínek jellemzik. Az egyetlen ami nekem egy kicsit furcsa volt, az a kis bocs hangja. Olyan érzés volt többnyire, mintha torzított emberi hangot hallanék, mikor dünnyögött a kis főhős. Ettől eltekintve viszont tényleg minden szempontból óriási film.