Adagio

Sollima a „Római trilógiájába” illesztve készítette az „Adagio”-t (jelentése: kényelmesen), az andante és a largo (lassan és a bőségesen) kifejezések közé emeli bűnügyi drámáját. A Rómában játszódó gengszterdrámájában nagyszerű és sokszor felismerhet... Többetlenre maszkírozott szereplőket láthatunk új köntösben (Gomorra, Sicario, Suburra), miközben Róma mint az érzelmi mag újra ég a pokolban, hogy megtisztítsa lelkét, az elkorcsosult zsaruk és öregedő gengszterek alvilági küzdelmei között. Ahogy a futótüzek pusztítják a metropoliszt, az áramkimaradások egész éjszaka újra és újra sötétbe borítják a várost. A zsaroló nyomozók gonoszsága már felülmúlja a rosszfiúkat, a törvény ellentétes oldalán állók drámai durvasága és a szereplők belső élete hatalmas hangulatot áraszt. A film sokszor az utolsó pillanatig visszatartja a fontos információkat, az eredmény mégis letisztult és magabiztos. Ne várj lebilincselő és eredeti cselekményt, ha az előzményeket nem ismered. A filmet ajánlom, de érteni csak az előtörténet ismeretében fogod!