Sin City: Ölni tudnál érte (2014)

Az első résznél jelentősen gyengébb, néhol túlhasználták a technikát, ez alatt főleg a színezéseket értem. Meg valahogy a sztorik sem ülnek annyira, főleg a pókeres, de nekem ez a képzelt Hartigan se jött be igazán. Nem sikerült eltalálni azt a vékony határmezsgyét egy éjfekete noir thriller és önmaga paródiája közt, amire a réginél annyira jól ráéreztek (vagy lehet, ezek szerint akkor is csak szerencséjük volt?), ehhez talán van némi közé a rosszabb szinkronnak is, lehet angolul valamivel jobb, de a látványt nem akartam felirattal rontani. Marv persze megint brutális, benne nem lehet csalódni. Egy csatatéren érezné otthon magát baltával a kezében, valamikor a középkorban. Egyszer talán megnézem még majd, ha lesz lehetőségem 3D-ben, de ha már Sin City, akkor inkább a képregényeket fogom újra elolvasni és az első filmet rongyosra nézni. Kicsit sajnálom, hogy nem lett túl sikeres, mert azért csak megnéznék egy harmadik részt is, miért ne?! Nem tragikus itt se a helyzet, csak volt már egy tökéletes alkotás ebben a sajátos műfajban, aminek a szintjét nem tudom egyáltalán meg lehet-e ugrani.

Minden elemet láttunk már az első részben, de így látványos és hangulatos lett a film. A cselekmény az első részhez képest egyszerűbb, kiszámíthatóbb, kevesebb az akció. A karakterábrázolás sekélyesebb,a karakterek sablonosak, pl. Eva Green karaktere roppant sztereotip.

Hát, túl sokat kellett várni egy ilyen közepesen gyenge folytatásra. A karakterek a helyükön vannak, a látvány működik, de a forgatókönyvtől és giccses monológoktól a végére már a széket kapargattam. Férfitársaimnak csak Eva Green miatt tudom ajánlani...

Maga a képi világ már nem volt meghökkentő az első rész után, de valahogy a története hozzám ennek közelebb állt.

Az első lényegesen jobb volt, de annyira nem volt rossz, mint amennyire sugallták a vélemények és a kritikák. Kevésbé volt jelen az epizodikusság, még ha voltak is kis történetek, csak az arányok nem voltak egyenlőek. Aztán lehet, hogy csak utólag íg... több»y kellett megvágni. Még a megnézés előtt kicsit sajnáltam pár színészváltoztatást, de Dwight itt egy másik énjét mutatja, ami jobban áll Josh Brolinnak, mint Clive Owen-nek. Miho ugyan ezúttal is kisebb epizódszereplő, de Devon Aoki jobban tetszett ebben a szerepben. De a film összhatásilag tetszett, továbbra is megtartva a remek hangulatot. Én még simán néznék belőle újabb részeket vagy akár sorozatot is egy-egy 40-50 perces epizóddal, ahol egy történetet dolgoznak fel. Rodriguezben most sem csalódtam, ahogy eddig sosem a felnőtt filmjeinél.

Tuti lett ez a film. A stílusán belül az egyik legjobb amit mostanában néztem meg, de nem bántam meg, hogy eddig vártam, kell ehhez némi hangulat. Nekem például eltalálta az érzéseket. Remek.

Nem értem miért kellett ennyit várni rá a nagy sikerű első rész után. Hozta az első film szívonalát és stílusát és talán a története még agyafurtabb.