A védelmező 2. (2018)

Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Két indokom is volt, hogy megnézzem ezt a folytatást. Egyrészt Denzel Washington az egyik kedvenc színészem, természetes, minden manírtól mentes játékát nagyon kedvelem, másrészt láttam az előzményét is, sőt nemrégiben fel is elevenítettem az első részt, és kíváncsi voltam, hogy tudja-e tartani annak a színvonalát. Sikerült, még talán a friss élménynek köszönhetően jobban is tetszett. Ugyanannak a rendezőnek (Antoine Fuqua) a munkája, összeszokott párosnak tűnnek. A „meghalt” ügynök, Robert McCall ebben a filmben szakmát váltott, a lakberendezési áruház helyett fedőfoglalkozásként taxizik, de a védelmezéssel sem hagyott fel. Több helyszínen bonyolódik a cselekmény (Törökországban egy száguldó vonaton, Boston, Washington, Brüsszel), a viszonylagosan kevés akciójelenet mesterien kivitelezett. Nekem az akciók közül legjobban az a jelenet tetszett, amikor McCall vezetés közben veszi fel a harcot az elszánt gyilkosával. Mondjuk a valósághoz nem túlságosan sok közé van, de az ilyen jellegű filmekben elmegy.

Az 1. rész után nagyon örültem, amikor is megtudtam, hogy folytatást kap a film, mert az első után semmi kételyem nem volt a felől, hogy Denzel papával a fedélzeten olyan szintet fog képviselni ez a mű. Az előbbi sorokat azért emelném ki, mert tudhatjuk, hogy jó pár film kapott folytatást és utánuk jó nagyot koppantunk. A 120 perc játékidő úgy gondolom bőven elég egy akció - kriminek, bár voltak benne olyan részek, amiket nem értettem miért is kellett elnyújtani, bár ez legyen minden filmnek a legnagyobb hibája. Washington játéka szerintem mit sem kopott és öröm nézni, ahogyan színészkedik 63 évesen, illetve a fiatal mellékszereplő, Ashton Sanders játéka jó kis színt vitt bele Denzel mellett a filmbe. Voltak benne tanulságos jelenetek, olyan részek amik nekem átjöttek szerencsére és lehet, hogy ezért is volt bennem az a + a filmben, amiért pozitív gondolatokkal és érzelmekkel írhatom le, hogy ajánlani tudom, mert egy picivel természetesen gyengébb lett, mint az első, de élvezetes kis estés akciófilmet kaptunk Antoine Fuqua rendezőtől.

Jó lett bár nekem az első sokkal akció dúsabb volt, be kel vallanom nem lett annyira jó de ettől független nem lett rossz. A történet teljesen rendben volt. Jó a folytatás.

Az első rész után elképzelni se mertem, hogy ennek a filmnek lehet folytatása. De lett, és -igaz nem mondhatnám jobbnak - de rosszabbnak se titulálnám semmiképp. Rögtön egy megszokott csihi-puhi akciót kapunk bevezetésnek, így egyből helyreállnak az emlékek a főhőssel kapcsolatban. A 18+ besorolású jelenetek mellett, idővel jelen van egy nyugalmasabb Gran Torino féle vonal is, ami mondanivalója nekem a sablonok ellenére tetszett, és a humor szintjét is emelte a két órás játékidőben. A film fő témája úgymond egy ,,nyomozás", de sajnos nem lett annyira sok szereplő felvázolva a történetben, hogy bármilyen meglepetést vagy fordulatot okozzon a néző számára. Teljesen kiszámítható, így hamar fény is derül az igazságra, majd a fináléra (az első részhez hasonlóan) marad az akció! De abból egy látványos és minőségi kivitelezést láthatunk, amiért nem tudok haragudni... Az első rész rajongói nem hiszem, hogy nagyot tudnának csalódni ebben a filmben.

Aki nem szereti az igazságtalanságokat, annak tetszeni fog. Szerintem remek filmet hoztak ki belőle, én főleg a remek kommunikációt és az igazság védelmét emelném ki, ami nekem tetszett benne. Persze az akció részek is rendben voltak, karakteresek a rosszfiúk is, már ránézésre is leverném az összes rosszarcot, szóval megérdemlik a sorsukat. A finálé akció inkább thrilleresre mint eszeveszett lövöldére sikerült, kicsit túllőttek benne a hatásvadász részeket, de a filmet így sem csorbítja szerencsére.