Miután

Sok ilyet láttunk már, ezért kár volt. Végigszenvedtem az első részt.

Hát, őszintén szégyellem magam. Sikerült beugranom a filmnek az előzetes alapján, ami nem ígért túl sokat, de egy alapvető feszültség képét megrezegtette, így hát, miért is ne, nézzük meg a moziban a Miutánt. Aztán már a film felénél azt éreztem, ezt... Teljes kritika

Hát ennél rosszabb és gagyibb filmet is régen láttam utoljára. Gagyi történet és rendkívül naiv, bugyuta az összes karaktert. Senkivel nem tudtam azonosulni hálisten.

Annyira nem szól semmiről, hogy az már a nézőnek fáj, nem is értem a milliós rajongótárbort. Ennél még az Alkonyat is jobb volt.

A története igencsak gyengécske lábakon áll, ezer hasonló készült már. A karakterek sem túl izgalmasak. A zenék legalább helyenként jók.

Lehet, túl öreg vagyok ehhez az inkább tiniknek szóló szappanoperához, de abból is a legrosszabb fajtából. Az amerikai főiskolások között prostiknak tűnő lányok és lányos arcú/testalkatú fiúkat látunk, akik szinte egytől egyig trógerek. Hardin (Hero Fiennes Tiffin) karaktere egyszerre volt a művelt, több száz könyvet olvasott, visszahúzódó szépfiú és a nőfaló, agresszív menő srác. A fiatal nézők felé azt reprezentálja az alkotás, hogy mennyire trendi a megcsalás és a drogok. Tessa anyukája (Selma Blair) volt az egyetlen pozitívum a filmben.

Bizonyos kor felett nem ajánlott. Olyan kis nyálas történet helyes szereplőkkel, de nulla kémiával és izgalommal.

Romantikus tini szerelmes film, nem több annál, ettől függetlenül meg lehet nézni egyszer.

A filmzenéket leszámítva sok jót nem tudok kiemelni a film kapcsán. A szereplők butácskák, mint maga a történet is, amely 2 mondatban elmondható.

A főszereplők szépek, helyesek, fiatalok, de hol a történet. Nekem olyan érzésem volt, hogy telnek a percek, de alig történik valami.

Közhelyekkel tűzdelt tinidráma, a felénél elveszettem az érdeklődésemet a film iránt, de azért végigszenvedtem. Szenvednek benne a semmin.

Vártam, hogy beinduljon a történet, és fény derüljön arra a hatalmas titokra. Ez elmaradt. Aki egy kis enyelgésre vágyik, annak tetszeni fog.

Nekem személy szerint tetszett. Maga a film kivitelezése, valamint a filmzenék is. Emellett, aki olvasta a könyvet, az tudja, hogy a film is ugyanolyan jó.

Bántóan üres, gyenge, übergáz film, értelmetlen módon 106 percre elnyújtva azt, amiből 10 perc is sok volt. Persze nyilván megvolt a célközönség, akiknek készült, és ez a közönség elég nagy és lelkes kell(ett) legyen, hogy a film még folytatást is ka... Többpott idén (Miután összecsaptunk). Ahogy én képzelem ezt a célközönséget: szellemileg és lelkileg éretlen, ám a társadalomtól és valóságtól pl. mobiltelefonnal is elidegenített, akár magára is hagyott, sokszor egyenesen aszexuális tinilányokból állhat, akik buknak (szinte kizárólagosan) a külsőségekre, a tetkóra, a kockás hasra, a szavakat leváltó nagy nézésekre, a minden csak átmenetiségre, a nihilre. Ők azok, akik mobiltelefonon képesek mozizni leginkább, úgy habzsolva felületes módon a filmeket, hogy a fontosabb jelenetekre rápörgetnek. Tulajdonképpen logikus is ez: moslékot kapnak, ezért a moslékból kiszűrik azt az 1-2 percet, ami egyedül andrenalint adhat. A többségi, felnőtt(?) társadalom perdöntő bűne és bűnjeleként. Amúgy nem az volt a baj, hogy nem volt „elég” erotikus, vagy nem volt feszültség/ív a filmben, vagy nevetségesen hiteltelen volt a Büszkeség és balítéletről való órai diskurzus a rákövetkezők tükrében. Hanem, hogy az alkotóknak egy minimálisan komolyan vehető forgatókönyvet sem sikerült letenni az asztalra.