Keserű karácsony

Almodóvar még mindig zseniálisan bánik a színekkel és az érzelmekkel, de a Keserű karácsony most inkább befelé fordul, mint hogy a néző kezét fogja. Néha elvesztem a történet rétegei között, viszont a lezárás miatt abszolút megérte kitartani. Nem a legkönnyebben szerethető filmje, de sokáig velem maradt.

Ez tipikusan az a film, amit vagy imádsz, vagy teljesen lepattansz róla. A történet néha túlbonyolítja saját magát, viszont amikor összeáll a kép, akkor nagyon erős gondolatokat dob be az alkotásról és arról, hogy meddig lehet elmenni, amikor valaki a saját életéből csinál művészetet.

Imádtam, hogy nem egy klasszikus karácsonyi dráma lett belőle, hanem egy önreflexív, kicsit játékos, kicsit keserű sztori. Néha direkt összezavar, de pont ettől érződik frissnek. Nem mindenkinek fog működni, viszont ha szereted Almodóvar világát, szerintem simán megéri.