Az elaltató

Rendkívüli, kis költségvetésű indie film, amely ritka kivételként nekem nagyon tetszett. A szenvedésről, a fájdalomról, egyszóval az életről szól. A főhős, Veijo (Matti Onnismaa első filmes főszerepe) egy érzelmileg sérült középkorú férfi mintha értene az állatok nyelvén. A beteg háziállatokat megszabadítja a szenvedésüktől, bár a módszerét nem nevezném humánusnak. Konfliktusba kerül a település állatorvosnőjével, akit - Veijo szerint - csak a pénz érdekel, nem törődik az állatok „lelké”-vel. Ugyancsak ellenséges viszony alakul ki közte és a „finn katonák” nevű neonáci csoport között. A film során megtudhatjuk a haldokló apjával való enyhén szólva is különös viszonyának eredeti okát. A viszonylag rövid film rengeteg létező problémát érint, a megtekintése után bőven van miről elgondolkozni.