Hazudj velem

Mindenekelőtt akinek gondja van a homoszexualitás filmes ábrázolásával, az ugorja át, és nézzen mást, mert az első egynegyed-egyharmadban le fog sokkolódni, elég naturálisan ábrázolások fordulnak elő. Stéphane Belcourt (Guillaume de Tonquédec) sikere... Többs író, akinek az első nagy szerelme egy vele egykorú másik fiú volt. Kapcsolatukat titkolják, és a magukra vett társadalmi fenntartások hatására elengedik. A cselekmény ebből a múltbéli idősíkból lép át a jelenbe, ahol Pistánk egy író-olvasó találkozó során összetalálkozik egykori (biszexuális) szerelme fiával, akit Victor Belmondo alakít. A kialakuló különös helyzet nem várt kihívás elé állítja az írót, akinek újra kell gondolnia, hogy mennyire vállalja fel önmaga milyenségét. A kis Belmondo gyerek amúgy le se tagadhatná, hogy kinek a fia, nagyon hasonlít apura. A súlyos felütés után a film heteroszexuális szemmel is jól nézhetővé válik, később már nincs benne semmi zavaró. Úgyhogy tartsatok ki, megéri. Én igencsak megijedtem az elején, ahol nagyon keményen az arcunkba tolták, hogy hogy megy ez két faszi között, azt éreztem, hogy kész, passz, nem fog menni. De nem bántam meg, hogy továbbnéztem. Ezt a történetet szükségszerűen így lehetett elmesélni. Philippe Besson jól megírta, Olivier Peyon meg jól vitte filmre.