A cukrász

A történet érdekes, de nem igazán értettem az üzenetét. Megismerhetünk néhány részletet a zsidó kultúrából, de úgy gondolom, ez a film játszódhatott volna bármelyik (felvilágosult) országban. Belepillanthatunk a melegek lelkivilágába, de valószínű, egy heteró sohasem fogja megérteni a főhős motivációját.

Nem sűrűn lát az ember izraeli filmet. Lassan csordogáló történet, minimális párbeszédekkel. A főszereplőnek talán 10 mondat hagyja el a száját az egész film alatt.

Az egzotikum kedvéért kezdtem bele, mivel kevés izraeli filmet láttam, de az elsőfilmes Ofir Raul Graizer munkája odaláncolt a képernyőhöz. Érdekes, nem sablonos történet és végig a kíváncsiság hajtott, hogy mi lesz a vége. Leírhatom, hogy nem okozot... Többt csalódást, az egész film tetszett. Annak különösen örültem, hogy a két férfi kapcsolatát nem vitték túlzásba, így is minden világos volt, van ilyen is, tényként el kell fogadni. Egyetlen hibaként a túlzott komótosságot tudom említeni, bár ez a lassú történetvezetés szerves része a darabnak. Sok helyen olvastam, hogy a francia-izraeli színésznő, Sarah Adler milyen ragyogóan játszott. Én nem voltam tőle elragadtatva (mondjuk nem kimondottan igazi szépség, bár izraeli viszonylatban ki tudja?) tette a dolgát, jól, hihetően alakította az özvegyet. Sokkal jobban tetszett Tim Kalkhof szerepformálása, aki a film kedvéért állítólag beleásta magát a cukrászmesterség titkaiba, sőt a hitelesség kedvéért néhány kilót magára is szedett. A különböző filmfesztiválokon – teljesen megérdemelten – a 17 jelölésből 5-öt díjra is váltott.

Kellemes, lassú folyású film kimondottan erős lezárással. Azt azért hozzátenném, hogy nem hinném, hogy emlékezni fogok rá pár hónap múlva, de alapvetően pozitív élmény volt.