
Érdekességek (5)
Móricz Zsigmond Árvácska című kisregénye 1941-ben jelent meg, és a magyar irodalom egyik legmegrendítőbb alkotása a gyermeki szenvedésről. A mű középpontjában egy nevelőszülőkhöz kerülő árva kislány áll, aki kiszolgáltatottságban, bántalmazásban és szeretetlenségben éli meg gyerekkorát. Az Árvácska nemcsak egyéni sorsot mutat be, hanem általános társadalmi problémákra is rávilágít: a gyermekvédelem hiányosságaira, a szegénység okozta embertelenségre és az intézményesített közönyre. A mű megírását egy valós történet ihlette: Móricz egy újságírói munkája során ismerte meg egy árva kislány sorsát, akinek megrázó életútja mély nyomot hagyott benne. A kislány egy olyan világot testesített meg, amelyet az író már korábban is kutatott – a falusi szegénység, a kiszolgáltatott gyerekek és a társadalmi igazságtalanság világát. Az Árvácska tehát nem csupán irodalmi alkotás, hanem egyfajta szociográfiai látlelet is: a célja az volt, hogy felrázza az olvasót, és együttérzésre, valamint cselekvésre ösztönözze a társadalmat. A mű nyelvezete egyszerű, de rendkívül kifejező, és éppen ez adja az erejét: a gyermeki nézőponton keresztül még erőteljesebben hatnak a brutalitás és a reménytelenség képei. Móricz Zsigmond hitelesen és empátiával ábrázolja a kislány sorsát, ezzel is alátámasztva írói küldetését: a szociális érzékenységet és az igazságkeresést.
Ranódy 1976-ban díjat nyert a Karlovy Vary fesztiválján.
A rendező megtudta, hogy Czinkóczi Zsuzsa minden álma egy piros bicikli, így a forgatás alatt ezzel tudta motiválni a kislányt. Az utolsó forgatási napon meg is kapta a hőn áhított kerékpárt.
Ranódy sok időt töltött a megfelelő Árvácska kiválasztásával, végül Kecskemét mellett egy tanyán talált rá Czinkóczi Zsuzsára.
A film forgatási helyszínei Szabadszállás és Ócsa.