Az alakítások csodásak, a második világháborús környezet is érdekes és a karakterek közti dinamika, kapcsolatok. Nem sikerült hibát találnom a filmben, egyszerűen zseniális.

Régen kötött le és tetszett ennyire egy film! A történet kimondottan színházi témájú, angol Shakespeare színtársulat járja az országot a német bombatámadások idején. A Lear király 227. előadására került sor, telt ház előtt. A főszereplő a Sir, Lear k... több»irály alakítója a zseniális Albert Finney, és a hűséges öltöztetője, Norman, Tom Courtenay szintén szenzációs alakításában. Kettőjük számára jutalomjáték ez a film, nem volt véletlen jelölésük az Oscarra. Itt kell megjegyezni, hogy ez volt az a nagyon ritka eset, amikor örültem a magyar szinkronnak (sokkal jobban szeretem a feliratos filmeket), mert amit Sinkovits Imre és Szacsvay László produkált az a színjátszás/szinkronizálás utolérhetetlen csúcsa. Az előadás gond nélkül, nagy sikerrel lement, bár voltak kisebb-nagyobb problémák a kezdés előtt, például a Sir idegroham miatt kórházba került, vagy a hadra fogható színészeket bevonultatták katonáknak, ezért fontos szerepeket addigi epizodistákkal kényszerültek eljátszatni. A két remek szereplehetőség mellett a film hitet tesz a kultúra minden körülmények közötti fontos és nélkülözhetetlen szerepéről, aláhúzva Churchill egy híressé vált kérdését. Annak idején a brit kormányülésen egy miniszter azt javasolta, hogy a háború miatt fagyasszák be a kulturális kiadásokat, és a felszabaduló összeget fordítsák fegyverekre. Mire Churchill így válaszolt: „Rendben, de akkor miért is harcolunk?”

Érdekes számomra, hogy annak idején ez a film, amit egy kis stúdió készített, képes volt akkora port kavarni, hogy több Oscar jelölést is kapott. Jó tudni, hogy annak idején az akadémia is komálta a jó filmeket.