Boldogság/Mámor

A rendező, mint író is egyben, hozza a maga középszerűt elérő, mára már teljesen kifulladt formáját a szokásos, sci-finek leöntött indie giccsével. Papírmasé karakterek, zavarosan túlbonyolított, lebegtetős sztori, valami csattanónak szánt füstöcske. Bár az, hogy két amúgy profi színész ennyire enerváltan hozza a karaktereit, inkább az ő csődjük.

Mike Cahill nem sok filmet jegyez, de az a néhány mozi erős. Két közepes színész (Igen, azok.. SH dögös 50-es, de eddig talán csak a Fridában mutatott komoly alakítást. OW munkássága pedig magáért beszél.) most kitesz magáért, és felnő a feladathoz.

Valami jópofa vígjátékra számítottam, ehelyett egy zavaros, zagyva és inkább zavarba ejtő filmet kaptam, ami annyira unalmas, amennyire érthetetlen is.

Mike Cahill ezt most bebukta. Hiába Hayek és Wilson, ez a film egyszerűen pocsék, és tényleg rá elpazarolni rá az időt...