Blue Heron - Egy nyár emléke

Ez tipikusan az a film, aminél először azt hiszed, hogy egy nosztalgikus nyári sztori lesz, aztán szépen elkezd szorítani belülről. Nagyon jól hozza azt az érzést, amikor gyerekként érzed, hogy valami nincs rendben a családban, csak még nincs rá szavad. Nem akar mindent megmagyarázni, és pont ettől maradt velem napokig.

A film eleje konkrétan olyan, mint egy emlék, amiben túl sok a napfény és túl kevés a válasz. Nekem nagyon működött ez a lassú építkezés, bár a vége felé már kicsit túl sok lett az önreflexió. De vizuálisan és hangulatban brutál erős, és tök ritka, hogy egy film ennyire őszintén merjen bizonytalan maradni.