Testvériség

Egyre több olyan orosz filmbe botlok bele, melyek többé-kevésbé kendőzetlenül mutatja be a saját vezetésük hibáit, és a hibás döntések mögötti emberi kicsinyességet, bosszút, illetve annak következményeit. Az afgán háborúról (ahogy Purgatórium (1998)... Több c. filmnél is írtam) se nagyon tudunk konkrétan semmit... Persze jöttek az oroszok, mert az afgán baráti népet fel akarták emelni a szocializmus ragyogó fénykörébe... Oké... De mi is volt? A filmben erős a drámai vonal (az orosz háborús filmekben egyébként is), és egy kicsit emberibb is az egész. Nincsenek nagy hősök, akik 2 gépkarabéllyal századokat irtanak ki... Csak katonák, akiket odacsapdostak, és próbálnak hazajutni így vagy úgy a szolgálat után.

Szerintem brutális képet fest egy teljesen fölösleges háborúról. Nem a legjobb film a műfaján belül, viszont rámutat arra, hogy a háborúban az emberek élete szinte semmit sem ér. Sikerül méltó emléket állítani a sok ezer áldozatnak.

Mondanám, hogy csupán egy újabb háborús film, amely elpuffogtatja az összes olyan klisét, amely erre a műfajra jellemző. De, nem. Hihetetlenül emberi történet, ugyanakkor rendkívül izgalmas és feszült is. Szinte biztos, hogy még jó néhányszor meg fogom nézni.

Irtó kemény egy film. Tény, hogy piszkosul akciódús, de azt hiszem, ez egyáltalán nem lényeges. Sokkalta inkább a drámai vonala kötött le, és a remek színészi alakítások. Nagyon hiteles volt számomra.

Ez egész egyszerűen unalmas volt. Néhány jelenet igazán jól sikerült, de a minősíthetetlen színészi játék, a témához méltatlan hangulat és a rossz kameraállás engem nagyon kihozott a sodromból.