Carol (2015)

Ki mondta, hogy romantikus filmet csak férfi és nő közötti szerelemről lehet forgatni? A Carol bizonyítja, hogy ez nem így van. Nincsen túlbonyolítva sem a történet, sem a kivitelezés, nincsenek benne túl nagy fordulatok, csak minden megy a maga útján azokkal a szakaszokkal, amelyek egy romantikus film kötlező elemei. Bemutatja a pár megismerkedését, azt az utat, amit bejárnak, amíg rádöbbennek, hogy szeretik egymást, majd egy időre különválnak és persze a végén az újra egymásra találás. A két főszereplő nagyon jól működik együtt a filmvásznon, Cate Blanchettet pedig még egyetlen filmjében sem láttam ennyire gyönyörűnek, mint Carol szerepében. Nem olvastam a könyvet, így nem tudok kitérni a különbségekre, de a film nálam egészében véve működött. Nem vonul be valószínűleg a filmtörténelembe, de szerintem nem is elsősorban erre törekedtek a készítők, csupán csak egy szép filmet akartak alkotni a szerelemről, amely két nő között születik.

A filmben minden a helyén van: gyönyörű képi világ, díszletek és zene, korhűség (50-es évek), bonyolult érzések és azok közvetítése.

Többször meg kellett néznem a filmet mire átjött az igazi üzenete, de mikor megtörtént roppantmód megfogott érzelmileg. A film és a főszereplők közötti szerelem szépsége a részletekben rejlik. A vonzalom lehelet finom kifejeződései már az első pillanattól jelen vannak. Pl. a szegény eladólány visszaküldi a gazdag nő feltehetően méregdrága kesztyűjét ; a kedvéért az éjszaka közepén is elrohanna cigarettát venni; a goromba bánásmód után is örömmel veszi fel a telefont; karácsonyfa vásárlás közben is fényképezi; a kapcsolatát és mindent hátrahagyva elmegy vele utazgatni; a szeretkezési jelenetben reszket és nem akarja hogy lekapcsolják a villanyt; még hónapokkal a szakítás után is szomorú. Carol egy idegen eladónak megmutatja a kislánya fényképét és kikéri a véleményét az ajándékvásárláshoz; meghívja ebédelni, pedig egy gazdag és befolyásos nő létére bizonyára hozzá van szokva az udvarias bánásmódhoz; miután a férje megzavarja őket felhívja és bocsánatot kér tőle;magával viszi mikor nyugalomra vágyik; az első napon kíváncsi rá, hogy hiányzik-e neki a barátja; ő csókolja meg először; miután lebuknak magához hívja az ágyban és egymást átölelve alszanak; mikor elhagyja odarendeli Abby-t ; mikor Therese felhívja tétovázik, hogy kinyomja-e a telefont; a szakítás után ő keresi meg és ajánlja fel, hogy költözzenek össze. A női lélek apró rezdüléseit viszi filmre, és teszi gyönyörűvé és felejthetetlenné ezt a történetet.

Ezt a filmet a legjobb indulattal sem tudnám romantikusnak nevezni. Aki szerint ez a film romantikus az nem tudja mi a romantika, vagy annyira ki van éhezve, hogy már mindegy neki. Ezzel senkit sem szeretnék megbántani, csak mérges vagyok. Egy biztos, hogy ha valaki olvasta a könyvet és szerette, akkor a filmet is szeretni fogja, ha nem szerette a könyvet - ezzel kevesebben vagyunk így - akkor a filmet sem fogja szeretni, mert tökéletesen adja vissza azt a semmit, amiről a könyv szól. Ennyire instant szerelmi történetet régen láttam. Ha még a történteket úgy magyaráznák, hogy szerelem volt első látásra valahogy csak bevenné a gyomrom, de ez még csak az se. Sajnos minden hiányzik a történetből, amitől egyáltalán történetnek lehetne hívni, ez inkább csak jelenetek egymás után lejátszása. Az egyedüli, ami ér valamit ebben a filmben az Cate Blanchett játéka. Ő tökéletesen tudja megszemélyesíteni azt a Carolt, akit Highsmith elképzelt, mert egyszerűen sugárzik a szerepben, de ettől sajnos a film még rossz. Hiteltelen, nagyon erősen a képzelet szüleménye, ahogy az írónő is megírta.

Én valahogy nem értem, hogy miért van ennyire jóra értékelve ez a film. Láttam én már sok jó romantikus és drámai filmet, de ez nem tartozik közéjük. Lehet én vagyok szőrösszívű, de ez nagyon gyenge. Legalábbis a történet és a mondanivaló alapján mindenképpen. Alapból lassan indul, semmiféle érdekes történés nélkül, ami majdhogynem az egész filmre igaz. Egy vontatott, szörnyen unalmas film. Egyedül annyi jött le a filmből, hogy bármi is történik a nők mindenért a férfiakat hibáztatják, még akkor is, ha semmi joguk erre. Annyira próbálják romantikusnak beállítani, (ami egyáltalán nem sikerül) hogy a nagy erőlködéstől egy izzadságszagú szenvedés lesz az egész. Egy erős drámai befejezés megmenthette volna, de inkább a happy end mellett döntöttek érzésem szerint hibásan. Ez a film szerintem csak a homopropaganda eszköze, ami azt sulykolja belénk, hogy ez a viselkedés mindenkiben benne van. Valamint az is erre enged következtetni, hogy a filmben is a főszereplő nő próbálja ezt lenyomni mindenki torkán és felháborodik, ha valakinek nem tetszik. Ennek ellenére Cate Blanchett jól játszik, de a karaktere rendkívül ellenszenves. Amit még dicsérni lehet, az talán a korhűség, a jelmezek és díszletek. Erre én mindig odafigyelek egy filmnél. De sajnos ettől még a film nem lesz jó. Sőt, nem hogy nem jó, még az átlagos szintet sem éri el.