Csaknem teljesen sterillé lúgozott afrikai állatmentős-romantikus történetről van szó, aranyos elefántokkal és persze fontos társadalmi üzenettel. A filmkészítők végig vigyáztak arra, hogy nehogy megrendítő alkotást hozzanak össze, és bár a film eleje felé megjelenik egy leölt elefánt a háttérben, mindezt sikerült rendkívül visszafogottan, már-már szégyenlősen interpretálni. Szóval garantált a siker, mondanám, de igazság szerint a történetvezetés elég szellős, sztori helyett a film leginkább egy afrikai stílusú zenével aláfestett állóképekből összeollózott tablóra hasonlít. Rob Lowe persze elviszi a filmet a női nézőknek, Kristin Davis remek MILF-ként a férfi nézőknek, John Owen Lowe a tinilányoknak – meg persze a kölöknek nem árt egy kis atyai rásegítés –, az elefántok meg jók lesznek a gyerekeknek. Szóval túl tökéletesre akarták csinálni a filmet az alkotók, így lett belőle egy átlagos, felejthető mű, amit legalább nem kell leállítani, ha az ember kiugrik sörért a konyhába.
A történet alapjáraton nem mutatott újat, mint más romantikus filmek, de(!) szeretetreméltó film lett belőle. Az elefántok gyönyörűek voltak, és nagyon tetszett, hogy bele lettek vonva a filmbe. A táj megjelenítése pedig egyszerűen csodálatos. Az ember a film után talán még el is vágyna Afrikába. Maga a film néhány helyen hiányos volt számomra, de ez annyira nem is számít most, hisz ez egy igazán szívmelengető film lett.
Nagyon kedves, szeretetreméltó film. Gyönyörű felvételek, igazán szép oldalról bemutatva Afrikát. Mivel imádom az elefántokat, és a karácsonyi filmeket ez éppen nekem való. Volt benne romantikus szál, New York és valami, ami annyira más mint az amerikai nyüzsgés és benzingőz. A kis elefánt pedig egy csoda!
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
