Csaknem teljesen sterillé lúgozott afrikai állatmentős-romantikus történetről van szó, aranyos elefántokkal és persze fontos társadalmi üzenettel. A filmkészítők végig vigyáztak arra, hogy nehogy megrendítő alkotást hozzanak össze, és bár a film eleje felé megjelenik egy leölt elefánt a háttérben, mindezt sikerült rendkívül visszafogottan, már-már szégyenlősen interpretálni. Szóval garantált a siker, mondanám, de igazság szerint a történetvezetés elég szellős, sztori helyett a film leginkább egy afrikai stílusú zenével aláfestett állóképekből összeollózott tablóra hasonlít. Rob Lowe persze elviszi a filmet a női nézőknek, Kristin Davis remek MILF-ként a férfi nézőknek, John Owen Lowe a tinilányoknak – meg persze a kölöknek nem árt egy kis atyai rásegítés –, az elefántok meg jók lesznek a gyerekeknek. Szóval túl tökéletesre akarták csinálni a filmet az alkotók, így lett belőle egy átlagos, felejthető mű, amit legalább nem kell leállítani, ha az ember kiugrik sörért a konyhába.
Csaknem teljesen sterillé lúgozott afrikai állatmentős-romantikus történetről van szó, aranyos elefántokkal és persze fontos társadalmi üzenettel. A filmkészítők végig vigyáztak arra, hogy nehogy megrendítő alkotást hozzanak össze, és bár a film eleje felé megjelenik egy leölt elefánt a háttérben, mindezt sikerült rendkívül visszafogottan, már-már szégyenlősen interpretálni. Szóval garantált a siker, mondanám, de igazság szerint a történetvezetés elég szellős, sztori helyett a film leginkább egy afrikai stílusú zenével aláfestett állóképekből összeollózott tablóra hasonlít. Rob Lowe persze elviszi a filmet a női nézőknek, Kristin Davis remek MILF-ként a férfi nézőknek, John Owen Lowe a tinilányoknak – meg persze a kölöknek nem árt egy kis atyai rásegítés –, az elefántok meg jók lesznek a gyerekeknek. Szóval túl tökéletesre akarták csinálni a filmet az alkotók, így lett belőle egy átlagos, felejthető mű, amit legalább nem kell leállítani, ha az ember kiugrik sörért a konyhába.