Két sír

Érdekes és izgalmas volt, a közepén egy nem várt fordulattal, ami alapjaiban változtatta meg a cselekmény kimenetelét.

A Netflix új krimije valójában egy bosszúdráma, címe érdekes: „Két sír”. A mondás szerint ugyanis "Mielőtt bosszúálló útra indulnál, áss két sírt" (Konfuciusz), ami azt jelenti, hogy a bosszú negatív következményekkel is járhat mindkét félre nézve, vagyis a bosszúálló is kifizeti a számlát. Jelen esetben egy nagymama (Isabel) esküszik bosszút, amikor eltűnt unokáját (Veronica) nem találják meg. Az igazság feltárása egy sötét történet, apránként csepegtetve tudhatjuk meg, hogy mi történt az eltűnés rejtélyes éjszakáján. Kevés a bizonyíték, a rendőrség is leállítja a keresést, ami a nagymamát önálló nyomozásra és erőszakos tettekre készteti. Az alapsztori jó lenne, a történet ébren tartó feszültsége azonban felhígul, ahogy az események bonyolódnak. A fordulatok a tapasztalt kriminézőnek sokszor mesterkéltek. Ha egy gyorsan nézhető, némileg véres minisorozatra vágysz, akkor ne hagyd ki! Az inkább érzelmi, mint izgalmi szálon futó cselekmény hamar felejthető. A film nem teljes kudarc, de nem is a sikerkategória. (És viszontlátható Álvaro Morte „A nagy pénzrablásból”.)

A Két sír egy olyan minisorozat, ami már az első percektől kezdve beszippantja a nézőt a nyomasztó, feszült hangulatával. Engem leginkább az fogott meg benne, hogy nem csupán egy egyszerű krimiként működik, hanem sokkal inkább egy mély emberi drámaké... Teljes kritika