Ez a maga műfajában egy nagyon jó film. Feszes, izgalmas, jól van felépítve, nincs üresjárat, jók a színészek. A történet alapból a szokásos, kb. a film feléig romantika, viccelődés, zene, tánc, aztán hirtelen elkomorul a hangulat, és egy véres dráma... Több kezdődik. Aztán a végére olyan gyomrost húz be a nézőnek,amitől a levegő is megdermed. Akshay itt megcsillogtathatja a küzdősportban csiszolt képességeit, bravúrosak a verekedős jelenetek, persze azt leszámítva, hogy már megint nem fogja a golyó. És akármit csinál, piszkosul jól néz ki. A véres, cafatokban lógó trikóban is, meg a szokásos színes borzalmasságokban is. Amúgy is jól áll neki ez a forrófejű igazság bajnoka szerep. Madhoo pedig ebben a filmben sziporkázik. Ebből az időszakból láttam több filmben, és egyáltalán nem tetszett, de most kiderült, hogy tud izgalmas, bűbájos, és elragadó lenni. És ki ne szeretne magának egy ilyen anyát, mint Revathy (Farida Jalal)? Őt is most láttam először ilyen meggyőzőnek. És milyen kellemes orgánuma van! A két gonosz is rendben van, végre külsőleg nem csináltak belőlük valami szörnyeteget, hétköznapinak tűnő átlagos emberek, nagyon sötét lélekkel. És ettől még félelmetesebbek.
A humort Mohini (Madhoo) apja szolgáltatja, aki birka türelemmel tűri a lánya minden őrültségét, bár megvan a véleménye róluk.
A zeneszámok kicsit együgyűek, de aranyosak.
Biztosan meg fogom még nézni.
