Az Eltörölni Frankot az izgalmas audiovizuális világ ellenére nem vált ki érzelmeket, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a főhőse elég kétdimenziós figura: a két lábon járó dühén és frusztráltságán kívül mást nem nagyon tudunk meg róla, és bár Fuchs Benjámint szereti a kamera, az alakítása (és a forgatókönyv által nyújtott lehetőségek) kevés ahhoz, hogy jobban megismerhessük Frankot. Több
Az Eltörölni Frankot jó szándékú és kétségtelenül fontos film, amely elkezdi a szocializmussal kapcsolatos illúziók lebontását, egyenetlenségei és inkonzisztenciája miatt azonban minden bizonnyal nem válik majd azzá a kultfilmmé, amivé válhatott volna. Pedig jó lett volna, ha valóban ordítunk. Több
A legvidámabb barakk egy olyan oldala, amelyet kevesen mertek vászonra vinni mostanáig. Ezt az élményt pedig, legyen akármilyen keserű, nyomasztó és tökéletlen, mindannyiunknak érdemes megtapasztalnia. Mert anélkül, hogy felismernénk a problémát, esélyünk sincs tenni ellene. Több
Mindent összevetve tehát a film, miközben egy messiással kecsegtet minket, végül maga is olyanná válik, amilyen a főszereplője. Egy – jogosan – lázadó tinédzser, aki nem jön le a felnőttek közé, nem mutatkozik be, és bár csak arra vágyik, hogy megértsék, mégsem szól senkihez. Több
1983-at írunk, felettünk MIG-21-es repülők hasítanak az égen, mellettünk katonai egységek süvítenek durrogva, körülöttünk nincsenek fák, csak acél és beton, félhomály és sötétség. Ebben a nyomasztó, posztapokaliptikus térben, féregként fúrja bele magát a rendszer az emberek magánéletébe. Több
