Stréberek

A színészek miatt néztem meg a filmet nem egy nagy durranás semmi extrát nem hozott rengeteg hasonló filmet láttam már amikre jobban emlékszem, mint erre fogok, nagyon egyszer nézhetős.

Eléggé gyenge film, a kilencvenes évek német filmjeire emlékeztetett. A története elég béna, miért is voltak ők annyira stréberek? Meg persze mindenkinek a teniszes gyerek kellett.

Egy újabb piteutánzat. Persze fele annyira sem vicces, de azért van egy kellemes hangulata, ami miatt végig lehet nézni. Igazából semmiben sem tér el a többi ivós, szexelős tini vígjátéktól.

A film borítóján (és marketingjében) előszeretettel emlegetik az Amerikai pitét, de ez valójában olyan, mintha egy Trabantot próbálnának eladni sportautóként. Bár a koncepció első blikkre valóban hasonlít – egy utolsó, felszabadult nyár az egyetem el... Többőtt, bulik, drogok, nők, „nemmondunksemmit” hozzáállással – a megvalósítás köszönőviszonyban sincs az említett klasszikussal. A legnagyobb gond, hogy a film egyszerre akar tini-vígjáték és valami fajsúlyosabb dráma lenni – de végül egyik sem lesz igazán. A jelenetekből hiányoznak az ütős poénok, a hangulat pedig gyakran túl komolykodó ahhoz, hogy bárki önfeledten szórakozhasson rajta. Nem mondom, hogy vállalhatatlan lenne, mert egyébként van egy kerek, konzekvens történetvezetés, és a játékidő is baráti, de mégis, valahogy üresnek és felejthetőnek érződik az egész. Aki bulizós, könnyed, nevetős tini-filmet keres, az valószínűleg csalódni fog. A Stréberek inkább egy szürke középutas darab, ami nem tudja eldönteni, hogy mit is akar. És ez végül a veszte is lesz.