A film borítóján (és marketingjében) előszeretettel emlegetik az Amerikai pitét, de ez valójában olyan, mintha egy Trabantot próbálnának eladni sportautóként. Bár a koncepció első blikkre valóban hasonlít – egy utolsó, felszabadult nyár az egyetem előtt, bulik, drogok, nők, „nemmondunksemmit” hozzáállással – a megvalósítás köszönőviszonyban sincs az említett klasszikussal. A legnagyobb gond, hogy a film egyszerre akar tini-vígjáték és valami fajsúlyosabb dráma lenni – de végül egyik sem lesz igazán. A jelenetekből hiányoznak az ütős poénok, a hangulat pedig gyakran túl komolykodó ahhoz, hogy bárki önfeledten szórakozhasson rajta. Nem mondom, hogy vállalhatatlan lenne, mert egyébként van egy kerek, konzekvens történetvezetés, és a játékidő is baráti, de mégis, valahogy üresnek és felejthetőnek érződik az egész. Aki bulizós, könnyed, nevetős tini-filmet keres, az valószínűleg csalódni fog. A Stréberek inkább egy szürke középutas darab, ami nem tudja eldönteni, hogy mit is akar. És ez végül a veszte is lesz.
A film borítóján (és marketingjében) előszeretettel emlegetik az Amerikai pitét, de ez valójában olyan, mintha egy Trabantot próbálnának eladni sportautóként. Bár a koncepció első blikkre valóban hasonlít – egy utolsó, felszabadult nyár az egyetem előtt, bulik, drogok, nők, „nemmondunksemmit” hozzáállással – a megvalósítás köszönőviszonyban sincs az említett klasszikussal. A legnagyobb gond, hogy a film egyszerre akar tini-vígjáték és valami fajsúlyosabb dráma lenni – de végül egyik sem lesz igazán. A jelenetekből hiányoznak az ütős poénok, a hangulat pedig gyakran túl komolykodó ahhoz, hogy bárki önfeledten szórakozhasson rajta. Nem mondom, hogy vállalhatatlan lenne, mert egyébként van egy kerek, konzekvens történetvezetés, és a játékidő is baráti, de mégis, valahogy üresnek és felejthetőnek érződik az egész. Aki bulizós, könnyed, nevetős tini-filmet keres, az valószínűleg csalódni fog. A Stréberek inkább egy szürke középutas darab, ami nem tudja eldönteni, hogy mit is akar. És ez végül a veszte is lesz.