Gorillák a ködben

Lenyűgöző és szívszorító film egy nőről, aki az utolsó leheletéig küzdött egy olyan fajért, amelytől sokkal több szeretetet kapott, mint a sajátjától. Dian Fossey az állatvédelem egyik legfontosabb szimbólumává vált, olyan kitartással és akaraterővel... Több, ami sok kemény férfi becsületére válhatna. Nem véletlen, hogy a női tökösséget legjobban megformáló színésznőt kérték fel a szerepre, aki a forgatás után maga is csatlakozott Fossey gorillamentő alapítványához. Amíg élnek ilyen emberek a Földön, addig az emberiség számára mindig lesz remény, hogy jobb világban élhessünk.

Diane Fossey egy kivételes nő volt, aki felbecsülhetetlen értékű munkát végzett a hegyi gorillák tanulmányozása és védelmezése terén is. Egész életét annak szentelte, hogy megmentse a kihalástól ezt a lenyűgöző fajt. Diane és a gorillák történetét pe... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Többszáz kiló tiszta izom, amely teljes erővel feléd száguld, olyan vadsággal és elementáris erővel, hogy a lélegzeted is eláll. Embert próbáló szituáció, hiszen egy ezüsthátú hím hegyi gorilla nagyon félelmetes tud lenni. Hiába tudod elméletileg, ... Teljes kritika

Még kamaszként olvastam a könyvet, ami totál beszippantott. Igaz, felnőtt fejjel értettem meg teljesen. A történet nem szokványos. Dian Fossey több mint tíz évig tanulmányozta a már kihalás szélén álló hegyi gorillák „társadalmát”, viselkedését. Tette mindezt úgy, hogy kutatását, megfigyeléseit folyamatosan nehezítették az ingatag politikai viszonyok, orvvadászok és a magukat környezetvédőknek tartó csőcselék is... Ilyen körülmények között született meg a kutatás, és ez a 13 év adta a könyv témáját is. A tudóst nem sokkal az 54. születésnapja előtt halt meg. Meggyilkolták. És ahogyan az már lenni szokott, valaki lehetőséget látott a sztoriban, és bár nem a legjobb tolmácsolása a történetnek, de Weaver főszereplésével megszületett a Gorillák a ködben film 1988-ban. Akárcsak Attenborough filmjeit, ezt is ajánlom mindenkinek. Érdemes a figyelemre. Ám kinek ilyen az ízlése... Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!

Nagyon jó film volt. Kimondottan élvezhető. Bár jobban örültem volna egy hollywoodos vidám befejezésnek. De sajnos az élet másképpen írta meg a történetet.

Ami tetszett: eredeti helyszín, szigorú Weaver játéka, cuki gorillák. Ami kevésbé: a lapos dramaturgia, a múló évek ábrázolásának hiánya, és a polgárháború elbagatellizálása.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Előrebocsátom, hogy rajongója vagyok nem csak Dian Fossey-nak, hanem Jane Goodallnak és Birute Galdikasnak is. Ennek megfelelően tudtam, hogy mire kell felkészülnöm és pont ez volt az oka annak, hogy eddig halogattam a film megnézését. Tudtam, hogy v... Többagy nagyon tetszeni fog, vagy nagyon nem. Inkább az utóbbi történt. Igen, a dokumentarizmus nem mindig kifizetődő. Nem kötött le annyira a film, mint amennyire az, amikor akár egy Wikipedia cikkelyt olvasok az életéről. Talán könnyebb elengedni úgy, hogy egyébként is beteg volt és mentálisan is megviselte őt a küzdelem, de ettől még hős. Nekem az hiányzott, hogy a fanatizmusa mögött ezek a tényezők is hangsúlyosan megjelenjenek. Tudom, mindenkinek meg van a lehetősége arra, hogy azt lásson bele, amit akar, de nekem is lehetőségem van arra, hogy úgy értékeljem az eredményt, ahogy én akarom. :) 5/10

Megható alkotás, amely felhívja a néző figyelmét erre a talán kevésbé ismert területre (állatvédelem). Sigourney Weaver pedig telitalálat, mint mindig :)

Egy gagyi, egyaltalan nem eredeti film, ami nem tudott megfogni. Unalmas és erdektelen, színészi alakításban sem meggyőző . Nem érdemes rá időt pazarolni .

Egy valós személy élettörténetén alapuló film. Ami érdekessé teszi, hogy bár az ember együtt érez a gorillákkal, azt is meglehet érteni, hogy a Ruandaiak miért vadászák őket.