Nem rajongok a zenés filmekért, de ez kifejezetten tetszett. A zenéé a főszerep, ami mindent összekötő kapocsként van jelen, de az apa-lánya kapcsolatot is meghatóan ábrázolja. Kellemes filmélményt nyújtott.
Nálam ez tipikusan az a film, amit egyszer megnézek és ennyi. Nem mondom, hogy felejtős lenne, csak épp a súlytalansága miatt nem igazán értettem, hogy a puszta szórakoztatáson kvül mi lehetett még a célja a készítőknek. Ez az ő titkuk marad mindenesetre.
Minden tekintetben egyszerű. Nincsenek benne bonyolult helyzetek, a karakterek egyszerű hétköznapi emberek, a párbeszédek életszerűek, a zene kiváló. Az egészből árad valamiféle szeretet, ami miatt a végén úgy éreztem, ezt a filmet újra meg kell néznem.