Nekem az volt a legerősebb benne, hogy nem akar harsányan hatni, nem tolja elénk a drámát, hanem hagy teret az érzelmeknek. Volt, hogy lassúnak éreztem, de pont ez adta meg az atmoszférát. A dementia ábrázolása sokszor pontos és fájó, néhány jelenet úgy ütött belém, hogy napokig jártak utána a gondolataim.
Nagyon sztereotip lövöldözés az amerikai különleges erők kis elit csoportja és egy betolakodó terrorista csoport között, akik megpróbálnak megmenteni egy terroristát, akit az USA távoli, terroristák számára fenntartott fogolytáborában tartanak fogva . Sok nagyon valószínűtlen gyilkosság, de szórakoztató azoknak, akik szeretik az ilyesmit.
Koncertfilm, de elég sok benne a kulisszák mögötti betekintést. Tudom tisztelni az előadót, hogy igyekszik a magánéletét és a sztárságot egyensúlyban tartani, illetve elválasztani egyiket a másiktól. Nekem tetszett.
Nagyon lassan bontakozik ki a cselekmény és a dráma, viszont megéri megvárni. Mindazonáltal ha valaki nem szereti az ilyen stílust, nyugodtan hagyja ki.
67 Érintés (2025)