Nagyon sztereotip lövöldözés az amerikai különleges erők kis elit csoportja és egy betolakodó terrorista csoport között, akik megpróbálnak megmenteni egy terroristát, akit az USA távoli, terroristák számára fenntartott fogolytáborában tartanak fogva . Sok nagyon valószínűtlen gyilkosság, de szórakoztató azoknak, akik szeretik az ilyesmit.
Koncertfilm, de elég sok benne a kulisszák mögötti betekintést. Tudom tisztelni az előadót, hogy igyekszik a magánéletét és a sztárságot egyensúlyban tartani, illetve elválasztani egyiket a másiktól. Nekem tetszett.
Nagyon lassan bontakozik ki a cselekmény és a dráma, viszont megéri megvárni. Mindazonáltal ha valaki nem szereti az ilyen stílust, nyugodtan hagyja ki.
Vegyes érzéseim vannak a filmet követően - egyrészt jó a zene és téma is, amit nem gyakran láthatunk Japán filmekben. Másrészt az alakítások néha gyengék és úgy éreztem a film szerint ha valaki LGBTQ az muszáj, hogy mentális problémákkal küzdjön. De egyébként megéri megnézni.
Na, ez egész kellemes meglepetés volt. Egy sokkal bugyutább látványfilmre számítottam, ehhez képest kaptam egy egész izgalmas mozit, ami nem távolodik el annyira a valóságtól (úgy értem, nem űrlények jönnek, vagy Godzilla a mélyből), és ettől valahogy átélhetőbb az egész. Szerintem érdemes tenni vele egy próbát.
Hát őszintén szólva engem kissé untatott és nem tudott lekötni. Rogent érdekes volt ilyen szerepben látni, de csak miatta azért nem biztos, hogy érdemes nekiugrani. Közepeske részemről.
Én nemkifejezetten szeretem az ilyen zenés, vicceskedő, ugyanakkor "drámai" keverékeket, általában egy elég nagy katyvasz szokott kikerekedni, de a Hangosan dobogó szívek túl szórakoztató ahhoz, hogy ennyivel el lehessen intézni. Könnyed, ugyanakkor nem komolytalan, szerintem nagyon újranézős.
52 Molly (2020)