Dokumentumfilm az utolsó Ludovikás tisztről, vitéz békei Koós Ottó magyar királyi századosról
“Sokszor kérdem magamtól, hogy az átélt borzalmak és megaláztatások alatt ki és mi adott erőt ahhoz, hogy ember és magyar tudtam mindvégig maradni. A fő támasz: Az asszonyok asszonya, a feleségek felesége volt. Aki talán a női lélek finomságával megérezte, mikor van szükség buzdító, támogató, esetleg lelkesítő szóra, amit akár egy levelezőlapon több ezer kilométer távolságra küldött, vagy később élőszóval közölt.”
Vitéz békei Koós Ottó magyar királyi százados, idén 100 éves. A Trianoni nemzedék tagja, a Ludovika Akadémián végzett tiszt, a Szent István gyalogezred katonája, a királyi Magyarországon született, harcolt a II. Vilgáháborúban, 1941-ben megsebesült, hazakerült – ekkor jegyezte el menyasszonyát – majd újra a frontra vezényelték, az ukrajnai harcok során 1944-ben orosz fogságba került. 11 évig végzett kényszermunkát a Gulag táboraiban. Brianszktól Sztálingárdon át Szvedlovszkig, több, mint 11.000. km-en át hurcolták Oroszországszerte. 1950-ben 25 évi kényszermunkára ítélték egy koncepciós perben. Családját a háborúban kiirtották, öccse – szintén katonatiszt – a Don kanyarnál vívott harcokban hősi halált halt.
“Sógorom, aki huszárszázados lévén, megkérdezte a feleségét, a nővéremet, mit akarsz fogságba esni, vagy meghalni. Anyám szeme láttára agyonlőtte a feleségét és a két gyerekét. Anyám ott maradt a nagyanyámmal, akkor az oroszok hajtották őket,az árok partján lőtték őket agyon.”
Székesfehérvári otthonuk a bombázásokban megsemmisült. Hazatérve még egy évet töltött a Jászberényi börtönben és a Gyűjtőfogházban. Menyasszonya 12 évig várt rá… A táborból írt és ott kapott lapokat máig megőrizték. 1956 őszén szabadult, ekkor házasodtak össze. Ahogy fogalmazott: „negyedrendű állampolgárként” élt a kommunista rezsim alatt, segédmunkásként dolgozott. 30 éven át megfigyelték. A rendszerváltás után rehabilitálták, visszakapta tiszti rangját, több állami kitüntetésben részesült. Napjainkban is jó egészségnek örvend, előadásokat tart, részt vesz megemlékezéseken, ünnepségeken. Emlékiratait „Fogságban eltöltött 4474 napom” címmel írta meg. Feleségével ma is boldog házasságban élnek Gödöllőn.
“Én a trianoni nemzedékből származom, aki a trianoni katasztrófát, azt lehet mondani, hogy egy az egyben átvészelte.”
Koós Ottó életútja, emlékei, fontos kordokumentumok, hiteles tanúja az elmúlt évszázad történelemformáló eseményeinek. Filmünkben Koós Ottó beszél életútjáról. A filmet katonai hagyományőrzőkkel fogatott háborús felvételekkel, korabeli archív felvételekkel, filmhíradó részletekkel, róla és családjáról, katonatársairól készült archív fotókkal, dokumentumokkal illusztráljuk. Hadtörténész ismerteti a II. Világháború keleti frontján történt eseményeket. Versrészletekkel, a korszak háborús dalaival, valamint hangeffektekkel teremtjük meg a film érzelmi atmoszféráját.
„Vannak olyanok, akik sérelmeiket hangoztatva követelik, hogy nem lehet felejteni. Én több százezer fogságban elpusztult és meggyilkolt bajtársam emlékének áldozva, talán meg tudnék bocsájtani, mert nem tudták mit cselekednek, és kinek a szolgálatában álltak, de elfelejteni nem szabad és nem is lehet azon gonoszok tetteit, amit velünk magyarokkal tettek. Mindezek ellenére, ha életemet újra kezdeném, akkor sem tennék másként, mert csak így tarthatom meg önbecsülésemet.”
“Úgy látszik Magyarország felett kezd az ég világosodni, és egykori imánk, ami minden magyar imája volt, egy elvesztett I. Világháború után egy megcsonkított magyar haza visszaszerzés szándékával írt hazafias ima, ami úgy szólt, hogy: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy Isteni örök igazságban, – és amiben legjobban kell, hogy higgyünk még a mai nap is: hogy hinnünk kell Magyarország feltámadásában.” (Pannoniay FilmStudio Hungary)
(
hp)
