Január 2.

Úgy látszik, én egy másik filmet láttam, mint az ötcsillagos kollégák. Ebből az alkotásból a dráma legalapvetőbb kellékei is hiányoztak. Először azt hittem, hogy lelkes amatőrök improvizációja, de utánaolvastam, és Szilágyi Zsófia egyáltalán nem amatőr. Bocs, Zsófi, de én minden percét untam.

Nagyon mélyen megindított ez a történet, a karakterek elképesztően élethűek voltak. Szerintem ezt egyszerűen látnia kell mindenkinek.

Nagyon különleges film, azt kell, hogy mondjam, bár nem könnyű belemerülni, hiszen minden pillanata elgondolkodtatja az embert.