Árnyjátékos

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez egy zseniális film. Ha megnézzük, milyen szerepet játszottak a feleségek, nővérek, barátnők és anyák a fű, az ügynökök és a terroristákká vált polgárháborúban. A hazugság, az erőszak és a terror egyaránt szerepet játszik. Csodálatosan működik, és a lassú feltárás nyomásszelepként működik. Belfast véres utcái, félelmetes álomra emlékeztető életek és katolikusok és protestánsok, akik beleragadtak ebbe a végtelennek tűnő őrületbe. Biztos, vagy az egyik, vagy a másik, nem marad hely a határozatlanságnak. Ha kétségei vannak, az árulást jelent, az árulás pedig a halált, néha gyors, néha fájdalmasan lassú. „Árnyéktáncos” egy kényelmetlen, de mégis zseniális film. Van egy család, összetörve, és ebben a családban nem csak összetörtek, hanem majdnem összetörtek az emberek. A hűségnek nem szabad megelőznie a hithez és nemzetiséghez való hűséget. Tehát azok a dolgok, amelyekkel születtél, olyan dolgok, amelyeket nem kerestél vagy érdemeltél meg, a legfontosabbak az életedben. Ergó ezek a sorsuk. Mint valami elcsavart, rossz lottó, amelyért azért imádkozol, hogy ne nyerj.

Nem hittem volna, hogy van film, amin Clive Owen játéka sem tud segíteni. Hiába az egész, a koncepció túlságosan komolyan veszi önmagát, így nem tud spontán szórakoztató lenni, csak didaktikusan nyomja a szánkba a mondanivalóját. Clive Owen szemmel l... Többáthatóan mindent megtesz, de sajnos a karaktere annyira klisékre épül, hogy egyszerűen lepereg róla ez a szerep, na nem mintha nem állna jól neki. Minden esetre egyszer meglehet nézni az Árnyjátékost.

Nálam ez teljesen a sima unaloműző kategóriája. Az előzetes felkeltette az érdeklődésemet, de szerintem ez a film az érdektelenségbe fullad. Nem igazán volt számomra egyetlen emlékezetes pillanata sem.