Vénusz bundában

E. Seigner (eléggé löttyedtté vált a Keserű méz forgatása óta, valószínűleg a két Polanski-gyerek megszülése következtében) miatt próbáltam megnézni ezt a Polanski-filmet, de egy óra elteltével meguntam ezt a lefényképezett színházat, Két szereplős ... Többfilm – semmi filmszerűség nem volt benne – csak pofázás… Őszintén szólva nem is értettem a koncepciót. Érdekes, hogy a férfi főszereplő kiválasztásánál a rendező általában törekszik arra, hogy a színészek eléggé hasonlítsanak saját maga ifjúkori énjére. Polanski tapasztalatom alapján képes zseniálisat is, meg bűnrosszat is készíteni. Ez a film – szerintem – az utóbbi kategóriába tartozik. Van még egy olyan kérdés, amire nem találom a választ; mi a fészkes fenéért mentek Párizsból haza, Lengyelországba, amikor már ott német megszállás volt!? Származásuk miatt szinte a biztos vesztükbe rohantak. Rejtett mazochizmus munkált bennük? Lehet, hiszen ez a rendezése is Leopold von Sacher-Masoch (1836–1895) könyve alapján készült.

Egyszerűen vannak olyan filmek, amiket nem lehet nem szeretni, és ha a nézőnek még megfelelő hangulata is van, valódi élvezetet nyújtanak. Ez is egyike az ilyen gyöngyszemeknek. Egy hatalmi játékot láthatunk tökéletesen kitalált párbeszédekkel, egyetlen fölösleges szó vagy mimika sincs benne. Nagyszerű!

Vigyázat, Polanski filmje szinte hipnotizálja a nézőt!Magával ragadó az egész, minden összetevője a helyén van. A rendező újabb remekművet alkotott.