A film összbevétele 198 809 dollár volt (imdb.com).
A filmben nincs zenei aláfestés, nincs más effekt, csak egy repülőgép zúgása hallatszik néha, de olyan erősen, hogy a szereplők beszélgetését is elnyomja. Persze mindez akkor, amikor olyan párbeszéd hangzik el, melyből megtudhatnánk valamilyen titkot, vagy épp egy korábbi dolgot magyaráznak el.
A filmben visszatérő képsor, amikor a 6 főszereplő egy úton gyalogol, nem beszélgetnek, egymásra sem néznek, csak a cipőjük kopogását hallhatjuk.
A központi figura a kábítószercsempész nagykövet, akit Fernando Rey, a Francia kapcsolatokból is ismert színész alakít.
A film megtörtént eseten alapszik. Bunuelnek egy barátja mesélte, hogy egyszer meghívást kaptak néhány ismerősével egy vacsorára, ahova el is mentek, de a házigazda rossz időpontot mondott, és a háziasszony neglizsében fogadta őket. A vacsorából persze nem lett semmi, letörten távoztak.
Az egész történet álomszerű, a néző soha nem tudja biztosan, hogy a valóságot, vagy csak egy szereplő álmát látja.
1972-ben elnyerte a legjobb külföldi film kategóriában az Oscar-díjat.
A filmet francia és spanyol nyelven is elkészítették.
A film szerepel Steven Jay àltal szerkesztett, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című filmkritika gyűjteményben.
Amikor címet kerestek a forgatókönyvnek, Luis Buñuelnek az az ötlete támadt, hogy: "Vesszen Lenin, avagy Szűz Mária az istállóban". A második ötlet volt "A burzsoázia bája." Kerestek egy jelzőt is hozzá, több ezer jelző közül végül a "diszkrét" mellett döntöttek.