Bíborvörös

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Megrázó, de szép film volt ez a francia–olasz koprodukcióban készült, romantikus filmdráma. Én inkább személy szerint tartanám filmdrámának, mint romantikusnak, habár voltak benne elég erőteljes romantikus jelenetek is. Nagyon szép volt számomra az a jelenet, amikor a tóban Juliette (Juliette Jouan) énekelt, és az éneklése alatt táncot lejtett a víz alatt, úgy, hogy csak a nyaka és szép arca emelkedett ki a tó víztükre fölé. Az éneke hála a jó istennek franciául hangzott el, és alatta lehetett olvasni a magyar feliratot. Éneklése közben persze kifigyelte egy fiatal kalandor, Jean (Louis Garrel), és elkezdődött köztük, aminek el kell ilyenkor kezdődnie. No de térjünk vissza, hogy mitől is erősebb ennek a filmnek a drámai fonala! A film az 1920–1940-es évek között játszódik, túl vagyunk az I. világháború borzalmain, de még annak hatása erőteljesen érződik. Az embereknek nincs, vagy csak nagyon kevés munkája van, pénzt szinte alig kapnak. Juliette édesapja is ebben a cipőben jár. Hazatérve a frontról próbál munkát találni mint famunkás. Összetűzésbe kerül a munkaadójával, elbocsátják. Egy játékboltnak készít fajátékokat, mivel rendkívül jó a kézügyessége, ebből viszont elég jól kezd el keresni, de ez sem tart örökké...

Fel nem foghatom, mi a romantikus ebben a filmben. Kőkemény dráma halálról, erőszakról, kiközösítésről és a reménytelenségről.