Családban marad

Ennek a filmnek a történetét Louis Garrel írta, ő volt a rendező és a főszereplő is. Utánaolvastam, hogy mi motiválta ezt az egyszemélyes projektet, és kiderült, hogy Garrel a saját gyerekkori traumáját írta ki magából a sztorival (mondhatjuk, hogy „a cselekményt megtörtént események ihlették”, csak itt nem emlékszem, hogy kiírták vagy bemondták volna). Anyu színészként a való életben is drámát tanított egy börtönben egy ideig, ahol összeszűrte a levet az egyik rabbal. Van itt minden, vígjáték, krimi, romantika, miegymás szokatlan összeállításban és egészen érdekes, sőt, különös egyvelegben. A történetmesélésben éreztem egy kis távolságtartást vagy visszafogottságot, nem tudom, ez szándékos eszközválasztás eredménye volt-e, vagy Garrel temperamentumából adódik, de derűs érdeklődéssel követtem az eseményeket, melyek kicsit se voltak kiszámíthatóak, talán Abel és Clemence személyes kapcsolatát kivéve, azt valahogy az elejétől lehetett érezni, hogy hová fog kifutni. Minden tekintetben fordulatos és kellemes volt.

Jó film, ajánlom! A címe alapján valami gagyira számítottam, de nem! Jók a színészek, a sztori, és lekötött végig. Nem lehet kiszámítani, hogy mi lesz a vége!