Sylvie, az ötvenes éveiben járó, az életet nagykanállal habzsoló nő drámapedagógusként dolgozik egy börtönben. Itt találkozik Michellel, élete szerelmével, akit egy rablásban játszott szerepe miatt zártak börtönbe. Ahogy Michel szabadulásának időpontja közeledik, és megkezdődnek az esküvői… Több
Ennek a filmnek a történetét Louis Garrel írta, ő volt a rendező és a főszereplő is. Utánaolvastam, hogy mi motiválta ezt az egyszemélyes projektet, és kiderült, hogy Garrel a saját gyerekkori traumáját írta ki magából a sztorival (mondhatjuk, hogy „a cselekményt megtörtént események ihlették”, csak itt nem emlékszem, hogy kiírták vagy bemondták volna). Anyu színészként a való életben is drámát tanított egy börtönben egy ideig, ahol összeszűrte a levet az egyik rabbal. Van itt minden, vígjáték, krimi, romantika, miegymás szokatlan összeállításban és egészen érdekes, sőt, különös egyvelegben. A történetmesélésben éreztem egy kis távolságtartást vagy visszafogottságot, nem tudom, ez szándékos eszközválasztás eredménye volt-e, vagy Garrel temperamentumából adódik, de derűs érdeklődéssel követtem az eseményeket, melyek kicsit se voltak kiszámíthatóak, talán Abel és Clemence személyes kapcsolatát kivéve, azt valahogy az elejétől lehetett érezni, hogy hová fog kifutni. Minden tekintetben fordulatos és kellemes volt.
Louis Garrel egy volt gengsztert, Jean-Claude Pautotot is alkalmazott a forgatáson, aki a filmben Roschdy Zem bűntársát alakítja, és aki Noémie Merlanttal és Garrellel a rablásra készülve a családi jelenet próbáját irányítja. Ez az egykori elítélt, aki 25 évet töltött börtönben, egyfajta technikai tanácsadóként vett részt a forgatáson.
Louis Garrel most először döntött úgy, hogy nem Párizsban, hanem Lyonban forgat, hogy el tudjon szakadni a róla kialakult párizsi imázstól: „El akartam távolodni ettől, hogy a néző a karakteremen keresztül egy másik univerzumba léphessen be. Tényleg egy eszkalációs film felé akartam elmozdulni, egy pikareszk kalandot akartam életre kelteni, romantikával és komédiával fűszerezve” – mondta Garrel egy interjúban.
Míg a La Croisade a gyermekeik viselkedése által megterhelt szülőket ábrázolta, addig a Családban marad egy fiút mutat be, akinek megterhelő az anyja viselkedése. Louis Garrel abból indul ki, hogy „történelmileg ’68 májusát követően a 70-es és 80-as évek a lázadás és a transzgresszió évei voltak. Talán ez adta meg annak a generációnak a gyermekeinek, amikhez én is tartozom, azt az érzést, hogy a szüleiket meg kell fékezni” – nyilatkozta egy alkalommal a rendező.
A film cselekménye hasonlít Louis Garrel és édesanyja, a színésznő és rendező Brigitte Sy történetére. Brigitte Sy színházi műhelyeket vezetett a börtönben, majd feleségül ment egy rabhoz.
A filmet versenyen kívül mutatták be a cannes-i fesztiválon 2022-ben.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
