Notting Hill-i cukrászda

Egyetértek azokkal, akik a „lagymatag” és a „sablonos” jelzőt használták, de azzal nem, hogy a közepesnél gyengébb alkotás lenne. Ha a néző nem szeretne izgulni, mikor lép be egy ÁNTSZ-ellenőr, vagy mikor lép le a főszakács, cserben hagyva a többieket, annak éppen élvezetes is lehet ez a „bájos” kis történet.

Pedig én szeretem a lassan folyó, érzelmes filmeket. De ez itt lagymatag, semmi új gondolat nincs benne. Nem tudom beleélni magam a történetbe.

Az érzelmek nem jutottak el hozzám. A történet sablonos, semmi különleges nem volt benne. A szereplők se kerültek hozzám közel.

Bár maga film nem egy igazán nagy eresztés, de a pozitív üzenet szépen átjön rajta, és van egy alapvetően bájos hangulata, ami végigkíséri. Nem ez lesz az év legmaradandóbb filmélménye, de senkit nem tudnék eltanácsolni a megnézésétől.

Jó, jó, mondjuk hogy bájos, csak éppen az a baj, hogy semmi eredetiség nincs benne. Ilyen történetet, ilyen mondanivalóval vagy milliószor láttunk már. Cukrászdához képest elég ízetlen...

Ez is egy amolyan feel-good film, ami talán nem is akar többet, mint egy kis humort és jókedvet csempészni az estébe, és ezt meg is teszi. Hogy ennek ellenére miért adok rá csak közepes értékelést, az azért van, mert ebben a műfajban nem hoz semmi kiemelkedőt sem.

A Notting Hill-i cukrászda nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Olvastam a pozitív hozzászólásokat meg kritikákat, de szerintem ez alapvetően unalmas és nem túl szórakoztató brit filmecske, amiről egész végig az volt az érzésem, hogy so... Többkkal több volt benne, mint amit végül sikerült megvalósítani. Mert a történettel nem volt baj, ebből még lehetett volna egy ízléses kis vígjáték, csak hát nem lett, ez itt a baj.

Sablonos és olykor rendkívül unalmas filmecske. Nincs benne semmi érzelmi mélység, csipetnyi humor sem. A Story TV szint… Egyedül a képeknek, a környezetnek van varázsa, de valljuk be, ez kevés ahhoz, hogy igazán eredeti és átütő legyen egy film.