Amennyiben ez a sorozat azért készült, hogy tiszteletét tegye az olyan viccek előtt, amik egyáltalán nem jók és csak libabőrös a hátam attól, hogy mennyire szar, akkor le a kalappal, mert kitűnő munkát végeztek. Az első epizód után nem tudtam folytatni.
Elmúlt a varázs. Az első részben elhittem, hogy ezek az emberek igazából halhatatlanok, itt viszont túl sok filozófiai babramunka volt, túl kevés pörgés. Az szereposztás jó, de nem kérdés, hogy a film sokkal inkább felvezető egy jobb folytatáshoz, mint önmagában fogyasztható élményhez.
Csodás a látvány, tényleg CGI-műalkotás, viszont néha túl sokat akar és túl komolynak tűnik – főleg Dream monológjai simán lennének poénra írhatók. Van potenciál, csak néhol bealszom rajta.
Megnéztem és érdekesnek találtam, de nem igazán a kellemetlenségek és tragédiák miatt, hanem egyszerűen csak azért, mert felháborító, hogy a modern (ez esetben amerikai - ami nem feltétlenül jelent bármit is...) emberek mennyire életképtelenek. Jesszus. Szánalmasak tudunk lenni.
Végignéztem és azt érzem: szerettem, de nem imádtam. A szereplők néha túl szépítve vannak, a narráció néha klisébe hajlik, plusz az egész mintha megfeszült volna, hogy hű maradjon a könyvhöz, de közben egy kicsit el is veszett a varázs. De a végső csavarért simán érdemes volt vele foglalkozni.
72 Leanne (2025)