Két, a festészet bűvöletében élő ember története, de egyikük sem válhatott jelentős művésszé. Mindketten harcoltak a Nagy háborúban (akkor még nem tudhatták, hogy néhány évtized múlva az „I.” sorszámmal látják el) Max a jobb karját vesztette el, míg... Több a másik a későbbi diktátor, a tehetség hiánya miatt átnyergelt a politikai agitáció fényesebb jövőt kínáló pályájára. A hollandiai születésű rendező, Menno Meyjes roppant érdekes időszakot és főszereplőket választott. A festészetet meggátló amputáció a gazdag Maxot műkereskedőként a modern festészet felé irányította, míg a magányos és útját kereső szegény Hitlert a megemésztetlen, többnyire konzervatív, szélsőséges filozófia munkák egyvelege motiválta. A film remek kiegészítője volt számomra a jelenleg is olvasott „A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása” című Shirer-könyvnek. Feltétlenül meg kell említeni Noah Taylor nevét, aki ragyogóan játszotta el a csírájában már akkor is az őrültséget magában hordozó frusztrált Hitlert. Alakítása a film egyik nagy erőssége.
Max
