A Metropolis nem véletlenül legendás alkotás, műfajt teremtett, Fritz Lang feltalálta a sci-fit, tökélyre fejlesztette a német expresszionizmus legnagyobb találmányát, a fény-árnyék játékot, lenyűgöző képeket hagyott hátra a hálás utókornak (amelyek természetesen később visszaköszöntek sok más filmben), hihetetlen, hogy a kor technikai színvonalához képest milyen látványvilágot hozott létre, igaz, hogy rengeteg pénzből, de azért mégiscsak a kreativitás miatt vállhatott igazán időtállóvá és megkerülhetetlen alapművé ez a fantasztikus film.
Nem csak a képi világ, az operatőri munka követi az események hangulatát, hanem ehhez nagymértékben hozzátesz a feliratok sokasága, melyek – narrátor és mono- és dialógusok híján – segítenek megértenünk a történéseket. Ehhez szorosan kapcsolódik a zene is, mely nélkül ezek a filmek valószínűleg jóval kevesebb élményt nyújthatnának. Ugyanis a filmgyártás kezdeteinél ezek még jóval hangsúlyosabbak és fontosabbak voltak. A mai alkotásoknál sajnos gyakori hiba már, hogy erről teljesen megfeledkeznek, és egy unalmas muzsika, hanghatás könnyedén tönkreteheti a nézők élményét. Több
