Modern idők

Egy dolog miatt máris szívembe zártam a Modern időket: ez volt az első régi (sőt, igazán régi) film, amelyet moziban, nagy vásznon láthattam. Persze mondhatnánk, hogy már 81 év (!) is eltelt a bemutatója óta, de bármennyire is hihetetlen: Chaplin alkotása napjainkban is megállja a helyét, mai szemmel is abszolút nézhető! Bár sok helyen Chaplin első hangosfilmjeként hivatkoznak a Modern időkre, én inkább azt mondanám, hogy bár valóban van benne beszéd, de azért még mindig erősek benne a némafilmes eszközök (a feliratok, a zene dramaturgiai jelentősége, a humorforrások többsége még a némafilmekből építkezik). Egyébként annak ellenére, hogy ez egy hangosfilm, az emberi beszédet sosem két színész között halljunk, hanem úgy, hogy szól a rádió, vagy a tv-képernyőből utasít a gyár főnöke. Ha pedig már a humornál tartunk: a film viccesebb szcénái továbbra is hatásosak, pl. az etetőgépes jeleneten úgy szakadtunk a moziteremben, hogy majdnem leestünk a székről. A humoros felszín alatt azonban egyáltalán nem elhanyagolható drámaiság is meghúzódik, sőt, remekül reflektál a '30-as évek adta társadalmi változásokra is. A gépek "hatalomátvétele" a munkában, az ebből következően egyre csak növekvő szegénység, a küzdelem a jobb életért, egytől egyig remekül ábrázolódnak ebben az alig másfél órás remekműben. Chaplin egy igaz polihisztor hírében állt (filmjei többségét írta, rendezte, a főszerepet játszotta és a zenéjüket is szerezte), ám itt mindenképp kiemelném a színésztársát, Paulette Goddardot, aki remekül passzol a Csavargóhoz, s ketten együtt teszik kerekké ezt a történetet. Az étteremben francia-olasz szavakkal teletűzdelt, de valójában egy halandzsa nyelven előadott dalocska pedig nemcsak azért érdekes, mert hallhattuk Chaplin (ének)hangját, hanem jelzésértékkel is bír: a némafilm-sztár ideje lejáróban van, a"modern idők" már a hangosfilmekben fognak testet ölteni. A film utolsó jelenetét pedig nem véletlenül tartják az egyetemes filmművészet egyik legjobbjának: ahogy a kietlen országúton mennek a nagy semmibe, egyszerűen páratlan, s egyben szimbolikus lezárása nemcsak a filmnek, hanem egy rendezői korszaknak is. Tűnhet úgy, hogy valami kötelező érvényű jóindulat beszél belőlem, mert régi filmről van szó, s illik szeretni az ilyet. Erről szó sincs, hiszen a Modern idők egy időt álló klasszikus, az erényei mit sem koptak az évek során, így nem mondhatok mást, minthogy aki teheti, vegye az irányt a mozik felé s tekintse meg ezt a remekművet, amíg lehet!

Chaplin hibátlan filmtörténelmi jelentőségű mesterműve. Hang nélkül is tökéletesen működő, tűéles korrajz és szatíra.

Nagyon kedvelem Chaplin játékát Ajánlom mindenkinek. Kimagasló

Nagyon unalmas és lassú vontatott film, de végülis nem tudom mit vártam ettől a nagyon régi filmtől. Pedig Chapplin neve miatt sokat vártam a filmtől, de ez már nem az én korosztályomtól való. Izgalmas lett volna látni egy igazán jó némafilmet.

A Chaplin filmek mindig klasszikusak maradnak. Hibátlannak mondható a maga korában. Ma persze már azért nem tud versenyezni a modern filmekkel, vígjátékokkal. A kasszikusok kedvelői szemében persze mindig a legjobb lesz. Némafilmben az egyik legjobb.