Nulladik óra (1985)

Érdekes és elgondolkodtató film. Abból kiindulva, hogy kevés szereplő van és lényegében végig egy helyszínen játszódik a történet, valószínűleg nem ez volt a ‘80-as évek legnagyobb költségvetésű filmje. Rengeteg benne a káromkodás, és ordibálásból sincs hiány. Mindezek ellenére egy jól összerakott film, amit minden mai fiatalnak is egyszer legalább érdemes megnéznie.

John Hughes második futama. Összehozni a lehető legkülönbözőbb tinédzser típusokat, egy helyre terelni őket, s figyelni, mi történik. Ennyi, de nem is kell több. A történet innentől kezdve alakítja önmagát. Olyan ez, mintha csak annyit mondtak volna a színészeknek, menj be, s alakítsd önmagad, vagy alakítsd azt, akit a suli legmenőbb csajának vagy éppen egy üresfejűnek tűnő focistának gondolsz, vagy egy lázadó punknak, egy strébernek. Nincsenek instrukciók, hozd ki belőle azt, amit tudsz! S ki is hozták, nem is akárhogy. Nem véletlen, hogy mai napig a Nulladik óra az a film, amelyre a legtöbb tinikről szóló film hivatkozik. Itt még működött az, ami mostanában elfelejtődni látszik, az amerikai tiniket nem feltétlenül kell piros műanyag sörös poharakkal a kezükben, egy eszeveszett házibuli kellős közepén ábrázolni, mint ahogy halálos betegséget sem muszáj nekik adni, ugyanis ezek nélkül is tudnak izgalmasak lenni. A lelkiviláguk, a gondolataik, a problémáik, az, ahogyan egymásra reagálnak, a kasztrendszer, ami egy középiskolában spontán kialakul, vannak a menők és a lúzerek, a bajkeverők és a jófiúk, s hogy te magad hova tartozol, az néha egyetlen pillanat alatt dől el. Átjárás pedig csak ritka esetben van. Vajon hajlandó lett volna szóba állni egymással ez az 5 fiatal, ha nem kényszerítik őket, hogy büntetésből együtt töltsék a szombatjukat az iskolában? Furcsa szokás, Magyaror... több»

A történetet nagyon szépen kidolgozták és ötletes lett a végéig, ahol aztán szem nem maradt szárazon. Igazán tetszett benne, hogy nem akart olyan nagynak látszani.

A bemutatás évében éppen annyi idős voltam, mint a film szereplői, középiskolás. Számomra ez a film nemcsak nosztalgikus emlékeket ébreszt, hanem katartikus élményeket is. Szerintem a fiatalok ma sem gondolkodnak másként, csak a kommunikáció változott meg. Nem egy zárt csoportban élnek át sorsfordító élményt, hanem chat-szobákban tárgyalják ki az érzéseiket. De a hatás ugyanaz.

Az egyik legjobb tinédzserfilm, ami valaha készült. Igaz, hogy iskolai sztereotípiákkal operál, de ettől még mindegyik karakter igazi, valós és élethű, mert egyiket sem készítették sokkolóan, parodisztikusan szélsőségesre. Tetszett, ahogy egymáshoz viszonyultak a srácok, és ahogy megtalálták a közös hangot annak ellenére, hogy más klikkekből és más háttérből jöttek... és nagyon sokat elmond ez a film is az oktatásról és arról, min kellene a vezetésnek változtatni a diákokhoz való hozzáállásban.

Kora ellenére is kiváló alkotás. Az élethelyzet amit felvázol az hihető és eléggé valósszerű. A karakterek közötti dinamika pedig elképesztően jól működött. Tartalmas darab.

Egész jó kis kamaradráma, mivel ez az egyik kedvenc műfajom, így nem hagyhattam ki a sorból. Rajongani nem rajongok érte, 1-2 karakter idegesített is, de azért elgondolkodtató kis film, érdemes kipróbálni.