Meggyőző érvek

Csatlakozom az előttem szólókhoz: ez egy harmatgyenge történet. Egyedül a környezet és néhány érdekes karakter, ami fenntartotta az érdeklődésemet egy darabig.

Jujjj, ilyen amikor a rendező annyira újat akar alkotni, hogy végül nézhetetlenül más lesz a darab. A film inkább csak látványul szolgál, mert a főhősnő hosszú monológban adja elő nekünk a regény szövegét. Amúgy nem is rosszul. De a többit fedje balga homály - nem érdemes végignézni.

Ami először eszembe jutott az az, hogy megcsúfolása Austen műveinek és életművének. Egy agyonmodernizált, divatelvárásokkal teletűzdelt borzalom, mely nyomába sincs az eredetiségnek. Végtelenül kommersz és bárgyú feldolgozás. A szöveg a XXI. századi szleng vetekszik az elnagyolt, lesarkított, bugyuta történetmeséléssel. Kár volt a belefektetett pénz (bár gyanítom, hogy csak egy újabb „csináljunkbármitcsakdőljönalóvé”-típusú film volt a cél. Azoknak, akik láttak már BBC feldolgozást Austen műveiből, azoknak arculcsapás lesz ez a film. Akik nem, nos... Nekik szívből ajánlom, hogy nézzék meg az eddigi feldolgozásokat, hogy legyen mihez viszonyítaniuk ezt a filmet. Megjegyzem, ennél még a Kintley-féle Büszkeség és balítélet feldolgozás is jobb volt. Egyszernézős. De ne hallgass rám, hiszen ízlések és pofonok. (Ez esetben pofonok.) Nézd meg és döntsd el magad. Szóval, filmre fel és jó szórakozást!

Nem szoktam véleményt írni, de ez a feldolgozás sajnos minden szempontból botrányosan rossz lett. Ajánlom helyette mindenkinek a 2007-es Tartózkodó érzelem megtekintését.

Igazából jó volt Dakota Johnsont látni ilyen szerepben. Úgy érzem, nagyon összenőtt A szürke 50 árnyalatával az utóbbi években, az ilyen nagyszerű alakítások pedig segítenek leválni arról a szerepről.