Hableány

A film első része igen ígéretes, teljesen magával ragad. Alternatív hangvétellel és egészségesen elvarázsolt humorral operál. Ebben a szakaszban ismerjük meg Alisa gyerekkorát és azokat a családi terheit, amiket magával cipel. Aztán a film további ré... Többszében már nagykorúvá válik, itt a környezet is átvált a korábbi tengerparti világról Moszkvára, ahol már az első szerelemmel való tipródás kerül fókuszba. A humor elapad, és a helyébe egy talajt vesztett reménytelen szenvedés lép. Világosan megjelölhető az az éles váltás, ahol mintha a mozigépész összekeverte volna a tekercseket, és két elszakadt film javítása közben véletlenül rossz feleket illesztett volna össze. Bemész az egyik filmre, és egy másik filmről távozol. Nincs már vígjáték, hanem egy meglehetősen elvont dráma zajlik, amire nem tudtam rákapcsolódni, gondolom, nem békültem ki azzal, hogy amit az első részben kaptam, azt a rendező lecserélte erre a parttalan vergődésre és tompa melankóliára. A második részhez így nem tudtam (nem akartam) kapcsolódni, nem álltam hát neki megfejteni a benne elhelyezett szimbolikákat. Nem tudom eldönteni, hogy én voltam rossz közönség, vagy simán túlértékeltnek kellene nyilvánítanom a filmet. Mert amúgy az IMDb és port.hu hozzászólók szuperlatívuszokban áradoznak.