Sandokan - A maláj tigris

Ikonikus, hatrészes kaland-minisorozat, amely egzotikus, 19. századi Malajziába repíti a nézőt, ahol a címszereplő harcos, Sandokan – Kabir Bedi karizmatikus alakításában – a brit gyarmatosítók ellen küzd. A stílus romantikus, sodró lendületű, gazdag... Több kalandban és feszültségben, s mindezt gyönyörűen fényképezett tájak és egyedi atmoszféra teszi emlékezetessé. A cselekmény egyszerű, mégis magával ragadó: hiteles karakterek, klasszikus hőssors, szerelem, bajtársiasság és ármány szövik át a történetet, miközben Sandokan és Lady Marianna kapcsolata adja az érzelmi magot. Kabir Bedi legendássá tette a főhőst, de Philippe Leroy (Yanez) és Adolfo Celi (James Brooke) is kiemelkedőek, a színészi játék természetes és szerethető. Sergio Sollima rendezése dinamikus, a forgatókönyv jó ritmust tart, ügyesen váltogat akció, romantika és politikai háttér között, bár néhol porosabb a szöveg. Előnye az objektív kaland és a szubjektív nosztalgia egyensúlya, amit a kiváló magyar szinkron tovább erősít. Főként klasszikus kalandfilmek, családi mozizás és nosztalgia kedvelőinek ajánlott

Emilio Salgari olasz regényíró 1883-ban írt először Sandokanról, aki a maláj szigetvilágban volt kalózvezér és az angol gyarmatosítók elleni harc vezéralakja. Sandokan egykoron egy sziget ura volt, melynek neve a regényben: Mompracem (ma: Kuraman). N... Többagyon pici, alig pár száz méter hosszú (1,5 km2-es) kis szigetecske Borneó partjainál. A lázadó maláj vezér sztorija az 1960-as években került először az olasz filmesek asztalára, akik 1963-ban csinálták alakjáról az első filmsorozatot. Később, 1976-ban Sergio Sollima készített tv-sorozatot Sandokan kalandjairól, Kabir Bedi főszereplésével. A sorozat aztán 1983-ban került először a magyar televízió műsorára. Óriási volt a siker, hiszen a vasfüggöny mögé alig jutottak el színvonalas filmek, csak csupa szovjet és magyar gyártású alkotás. A Sandokan sztorija azonban mindenkit megfogott. A hős kalózvezér fő ellenlábasa az angol Lord Brooke volt (Adolfo Celi), szerelme pedig Lady Marianna (Carole André), Labuan gyöngyszeme. Amikor Kabir Bedi 1984-ben Budapesten járt, ezrek fogadták, népszerűsége akkoriban az egekben volt Magyarországon.

Anno mamámmal mindig megnéztük, mikor műsoron volt! Szép emlékek. Mai szemmel nézve kicsit unalmasnak és vontatottnak találom és talán az emlékek miatt elfogult is vagyok vele. De! Az, hogy akkoriban számtalan ország vette meg a jogokat és vetítették folyamatosan szerintem nem volt véletlen.

Gyerekkorom tüzes tekintetű hőse, hét golyót kapott, vízbeesett és túlélte...harminc éve láttam utoljára, és ha lenne mostanság egy ismétlés újra megnézném...:)

Kiskoromban teljesen odáig voltam, meg vissza ezért a pasiért. Kabir Bedi egy névtelen indiai színészből lett világsztár a sorozat hatására, ha jól emlékszem a hetvenes évek végén nem nagyon volt olyan ország, amelyik ne vette volna meg, és tűzte vol... Többna műsorára ezt a mini-sorozatot. Most újranézve, továbbra is úgy gondolom, hogy az akkori férfiideáltól kicsit eltérő, rettentően macsó kinézet ma is ütős, és tényleg elolvadnak tőle a női nézők, de amit kislányként nem fogtam fel, azt ma vén fejjel már biztosan tudom, a pasi nem tud játszani. A Sandokanban persze nem is nagyon kellett, túl sok arcmimikát, vagy színészi játékot nem követelt tőle a szerep, de azért így is eléggé nyilvánvaló, hogy pusztán a kinézete alapján kapták fel, és rajongtak érte mindenütt. Amúgy a sorozatot végignézve az egyetlen Philippe Leroy-on kívül szinte senki se nevezhető ötcsillagos színésznek, a legtöbben viaszbábuként mozogtak a kamera előtt, vagy Carole André esetében pontosabb lenne a viaszbaba megnevezés. Az egész azért nem volt annyira nyilvánvaló, mert az egzotikus helyszínek sokban kárpótolnak, bár erősen rontja az összhatást a kissé amatőr akciójelenetek kidolgozása. Nosztalgiából ötös, minden más felejthető.

13 évesen láttam először egy részt ebből a sorozatból, és első látásra beleestem Kabir Bedibe. Életemben nem láttam még ennyire szép férfit, ha mondható egy pasira, hogy szép. Ő még ráadásul valami elképesztő karizmával is rendelkezett, és pont úgy mozgott, mint egy tigris, amikor becserkész. A hideg kirázott tőle!

Hipnotikus erővel hatott az emberekre az egész Sandokan jelenség, hogy annyira más volt, meg az a fülbemászó filmzene a mágikus tekintettel.Az egész elszigetelt társadalmat felbolygatta anno. Kíváncsi vagyok, mit mondanának erre a mai nézők, főleg a fiatal generációk