Sandokan - A maláj tigris (1976)

Anno mamámmal mindig megnéztük, mikor műsoron volt! Szép emlékek. Mai szemmel nézve kicsit unalmasnak és vontatottnak találom és talán az emlékek miatt elfogult is vagyok vele. De! Az, hogy akkoriban számtalan ország vette meg a jogokat és vetítették folyamatosan szerintem nem volt véletlen.

Kiskoromban teljesen odáig voltam, meg vissza ezért a pasiért. Kabir Bedi egy névtelen indiai színészből lett világsztár a sorozat hatására, ha jól emlékszem a hetvenes évek végén nem nagyon volt olyan ország, amelyik ne vette volna meg, és tűzte vol... több»na műsorára ezt a mini-sorozatot. Most újranézve, továbbra is úgy gondolom, hogy az akkori férfiideáltól kicsit eltérő, rettentően macsó kinézet ma is ütős, és tényleg elolvadnak tőle a női nézők, de amit kislányként nem fogtam fel, azt ma vén fejjel már biztosan tudom, a pasi nem tud játszani. A Sandokanban persze nem is nagyon kellett, túl sok arcmimikát, vagy színészi játékot nem követelt tőle a szerep, de azért így is eléggé nyilvánvaló, hogy pusztán a kinézete alapján kapták fel, és rajongtak érte mindenütt. Amúgy a sorozatot végignézve az egyetlen Philippe Leroy-on kívül szinte senki se nevezhető ötcsillagos színésznek, a legtöbben viaszbábuként mozogtak a kamera előtt, vagy Carole André esetében pontosabb lenne a viaszbaba megnevezés. Az egész azért nem volt annyira nyilvánvaló, mert az egzotikus helyszínek sokban kárpótolnak, bár erősen rontja az összhatást a kissé amatőr akciójelenetek kidolgozása. Nosztalgiából ötös, minden más felejthető.

Gyerekkorom tüzes tekintetű hőse, hét golyót kapott, vízbeesett és túlélte...harminc éve láttam utoljára, és ha lenne mostanság egy ismétlés újra megnézném...:)

Hipnotikus erővel hatott az emberekre az egész Sandokan jelenség, hogy annyira más volt, meg az a fülbemászó filmzene a mágikus tekintettel.Az egész elszigetelt társadalmat felbolygatta anno. Kíváncsi vagyok, mit mondanának erre a mai nézők, főleg a fiatal generációk